Mise

Válasz a(z) 212-es üzenetre: Előbbit csak egyszer kell elkönyvelni a veszteséglistán. Utóbbi ... khmmm.. nekem az a rosszabb. Nem túl kellemes később kimosakodni belőle.

Válasz a(z) 211-es üzenetre: Másként rossz az egyik, mint a másik. Egyik se egy orgazmus, annyi szent!

Válasz a(z) 210-es üzenetre:

Bár egy visszautasítás még mindig kellemesebb és elfogadhatóbb, mint az,amikor mi magunk döbbenünk meg a saját korábbi döntéseink hozadékán. Értem ez alatt a "Te jó ég! Mit ettem ezen a pasin??!"-érzést.   :-O

Válasz a(z) 209-es üzenetre: Én már vagy harminc éve próbálom megfejteni, sikertelenül, így aztán feladtam. De a dolog könyörtelensége még ma is szíven üt.

Válasz a(z) 207-es üzenetre:

Igazad lehet. Úgy vélem, hogy itt és most, pont mi racionális magyarázatot keresünk a megfoghatatlan "szikrára". A tudattalan én döntésének háttérét kutatjuk a veseboncolgatás eszközével. Ki tudja, hátha egyszer sikerül felfedni a titok egy részét. Nekem mindenképp sikerélmény lenne, s nagy tanulság. Sok-sok kérdésem van, amire nem kaptam még választ. :-)

Válasz a(z) 207-es üzenetre:
Mi alapból ilyen bonyolultak vagyunk  ;-)

Néha úgy tűnik, hogy agyonbonyolítjátok. :-)

Válasz a(z) 203-es üzenetre: 
Szeretném kiemelni az időfaktor jelentőségét. Ezzel a valutával ugyanis manapság senki sem akar fizetni, ideértve jelen sorok íróját is.

Így aztán ki sem tud alakulni az alap, amire a felépítmény kerülhetne. Marad tehát a Blitzkrieg, állóháborús elvárásokkal. Az a csoda, hogy ilyen körülmények között van sikeres találat, szerintem.

Válasz a(z) 202-es üzenetre: 
My arse! If all hell freezes over! Utána úgy lesz, ahogy írod, előtte még egy darabig érvényben marad -jobb híján-, amit én karistoltam e témában. 

A második fele viszont igaz, képtelenség elkapni a hölgyet, ha nem süt belőlünk a vágy iránta! Így aztán a jeges emberek mehetnek a levesbe, vagy meg kell tanulniuk kinagyítani az előleg stádiumban lévő képeket.

Válasz a(z) 202-es üzenetre:
Sok pasi vágyódik a legtöbb nő után, azonban a nő dönti el, hogy beengedi az ágyába a pasit, vagy nem.
Az a tény, hogy hogyan néz ki a pasi, valószínűleg a nők nagy többségénél számít, bár vannak nők, akik ezen a tételen túl tudnak látni, de ehhez inkább a szerelem nevű rózsaszín szemüveg járul hozzá.

Válasz a(z) 201-es üzenetre:
mert valóban eltöketlenkedi a dolgot, ha így van a leírtak szerint.
Azt mondják, hogy akkor vár egy pasi egy nőre, ha komolyat akar tőle. Akit érdemes, azt a pasit a nők is kivárják. Szerintem. 

Ezt nem tudtam elég jól kifejteni az előbb.

Adott egy külsőleg elfogadható pasi. Agyilag is rendben, bár ez a kettő, mint említettem ritkán jár együtt egy embernél. Ennél a pontnál azonban közbelép egy újabb szempont, hogy hogyan bánik a nővel. Adott esetben kétfajta lehetőség adódik. Belefut egy határozott elképzelésekkel, jellemmel bíró nőbe és vár, csak vár a pasi, mert ezt olvasta a férfiaknak szóló Kiskegyedben, hogy nem lehet rátörni a nőre az ajtót. De mi van akkor, ha ehhez a fajta nőhöz valóban idő kell, de nem évek, hogy meghódítsa, mert már rég az ágyában lehetne, de még mindig kivár. Ez a nagy bukta tipikus esete ilyenkor. 
Van a másik fajta nő, aki a védj meg, oltalmazz meg Shrek féle csizmás kandúr nézéssel oltja a pasit. Mivel két kiváró típusú ember akadt össze, mindkettő a másiktól várja, hogy megtegye az első lépést. Ismét az elszalasztott lehetőség lépett életbe.

Na jó, pont a lényeg, a kérdés maradt le. :-D

Szóval szerintetek is jellemző a nőkre az, hogy nem is igazán a külső a mérvadó, hanem az, hogy mennyire érzi a férfi iránta való vágyódását? ( Ha nem érthető, kérdezzetek vissza, nem tudom jól megfogalmazni. :-( )

Válasz a(z) 200-es üzenetre: Oké. De akkor mi van, ha az illető jól is néz ki, agyban is rendben, elég "tökös csávó" az életben, egyszóval minden téren korrekt, mégis azt vettem észre, hogy pont az ilyen "nagyágyúktól" ijednek meg a nők, s inkább fekszenek le kevésbé jó paraméterekkel megáldott, átlagos pasikkal. A jelenség nem csak az én fejemben létezik, hiszem kedvenc trollgyilkosom ( s más hasonló kaliberű pasik ) is felvetették, s magyarázatot kerestek rá az első szerelmes bejegyzésem kapcsán. Mondván, hogy rendben van, egy 19 éves kislány menekülőre fogja, ha nem talál fogást a partneren, nade felnőtt 35+-os nők is ugyanezt csinálják!  :-O 

Így meglehetősen nehéz egy "alfahímnek" boldogulnia, miközben minden nő azon sír, hogy nincs egy sem a környezetében. Idézem : "Az a baj a nőkkel, hogy egy valamire való pasinak vért kell hugyoznia ahhoz, hogy jelet, biztatást kapjon a továbblépésre. S hiába bánik tisztességesen a kiszemelt partnerrel, a végén úgyis valami vaddisznó viszi majd az ágyba. Holott a lelke mélyén minden úriemberben ott a vaddisznó is, csak az a különbség hogy a gentleman tud várni. Amiért megkapja, hogy sorry. eltöketlenkedted a dolgot!"

Válasz a(z) 194-es üzenetre:
plusz a többi kérdésedre.
Suz könyvelői pontossággal összefoglalta a lehetséges verziókat.
Azonban a kérdés bonyolultsága megmarad.
Ha csak jól néz ki és az ágyban gyatra, akkor mehet amerre lát, esetleg az irányt is kijelölöm neki a könnyebb pálya elhagyás tekintetében.
Nem néz ki jól, de jól szexel. Sajnos ilyenkor is az előző mutatvány lép életbe.. vagyis már jártam úgy, hogy a srác arcra a 'hátul állt, amikor a szépséget osztogatták' kategóriába esett. Nekem nagyon nehéz megfelelni az ágyban és igen kevesen tudták megugrani a szintet.
Ami a másik kérdésedet illeti, hogy honnan lehet mégis tudni, ha esetleg kellemes lepedő akrobatára talált az ember? Ritka esetekben egy ártatlan érintésből megsejteni. 
Egyébként én igyekszem kerülni a túlzottan szépfiúkat. A sors vagy a mindenható megáldotta őket tetszetős külsővel, azonban nem soknak adatott mellé megfelelő agyi és kulturális kapacitás. Itt van a nagy paradoxon, mert ezt általában a szép lányokra szokták mondani a srácok, hogy a legtöbb az ágyban csapnivaló.
Ugyanakkor nem kell valakinek Brad Pitt külsejével leledzeni, hogy elfogadható legyen kinézetre. Ez azonban nem jelenti, hogy elhanyagolt lehetne.
Na sikerült jól belekavarjalak a történetbe? :-D

Válasz a(z) 197-es üzenetre: A feladat csak számotokra megoldható, a női megérzés segítségével. Nálunk szinte kivétel nélkül a külcsin fog ilyen esetekben dönteni, holott az semmire sem garancia, épp ellenkezőleg!

Válasz a(z) 197-es üzenetre: 
Hmmm... lássuk csak....
Hogy honnan tudnám melyikkel érdemes ágyam tűrőképességét próbára tenni? Alapvetően azt mondanám, hogy ki kell próbálni mindkettőt, de ha csak egy a választási lehetőségek száma, a megérzéseimre hagyatkozom...
Az esztétika többlet nyújtásról nekem az a véleményem, hogy ha valaki eleve ezt bele kalkulálja a teljesítményébe, avagy ahogy mondod, nem strapálja magát, mínusz pont. Ez számomra önteltség. És az az egy fix. hogy nincs ismétlése az eseménynek. Az esztétika élmény megléte nem pótolja/helyettesíti semmilyen körülmények között az "elvárt" odafigyelést, élmény nyújtást.  - Ez az én véleményem, meglátásom...

Kulissza titok: volt már az ágyamban modell pasi is, aki Sopronból képes volt miattam felutazni... de a várakozást alulmúlta a teljesítmény... így utána már hiába próbálkozott nálam...  :-D 

Igen, ezek valóban kardinális és az élet nehéz kérdései is...  :-D

Válasz a(z) 196-es üzenetre:

Korrekt összefoglalás. :-)

No de jön a nagy kérdés : Honnan tudod melyikükkel érdemes lefeküdni? :-O Tegyük fel, hogy csak egyszer választhatsz. A vagy B személy közül ránézésre melyikkel fogsz inkább kezdeni? S nem lehet, hogy pont azért nyújt gyengébb teljesítményt a kellemesebb paraméterekkel rendelkező partner, mert tudja, hogy számodra ő a nyerő? S nem strapálja különösebben magát, mert gondolja, hogy az esztétikai élmény nyújt annyi többletet,amivel már a kevésbé erős technikai tudás/felszereltség is elegendő.

Tudom, tudom, ezek az élet nagy , nehéz kérdései. :-D

Válasz a(z) 194-es üzenetre: 

Jó a kérdés. Opciók, prioritások:

A: Tetszetős & jó az ágyban   (1) 
B: Tetszetős & gyenge az ágyban (3) itt erősen elgondolkodom inkább az egyedülléten...
C: Kevésbé tetszetős & jó az ágyban (2)
D: Kevésbé tetszetős & gyenge az ágyban (4) itt egyértelműen inkább az egyedüllét...

Szóval, ha csak két opció van, tetszetős vagy (számomra - mert ugye ez is relatív) jó az ágyban, akkor inkább legyen jó az ágyban, mint valaki csak arra legyen jó, hogy mutogatni "reprezentálni" lehessen. Ha már együtt vagyunk, adjunk is egymásnak valami értékeset...  :-D

Válasz a(z) 193-es üzenetre: Mindjárt gondoltam én, hogy az agyasság is közrejátszik ebben. A brügölés a meleg, vagy gyógyvízben történő ücsörgés egyik közkedvelt neve errefelé :-) 

Hamarosan reagálok az új témádra is, ahol inkább a női válaszok lennének érdekesek, mivel a legtöbb pasi álláspontja eléggé jól megismerhető épp erről az oldalról, többek között.

Válasz a(z) 188-es üzenetre: Megint találtam egy misézhető témát. :-D Bár azt hiszem Pécsett alaposan ki lett vesézve a dolog, nekem azonban teljesen új - nem voltam ott.  Vajon elnézőbbek vagyunk egy jó megjelenésű partnerrel szemben, mint egy vágyainkkal kevésbé kompatibilis partnerrel, ha a szexben nincs meg a kívánt összhang? (Trollosan : melyiket választanád - aki kevésbé tetszetős , de bajnok az ágyban, vagy aki jobban tetszik, de gyengébb teljesítményt nyújt? )

Válasz a(z) 192-es üzenetre:

Néhány oldalnyi lenne az indoklásom, miért szeretem jobban a kávézói találkozókat, de azt hiszem, a lényegi különbség a keresési paramétereink különbözőségében rejlik. Nekem tényleg fontos az "agyban katt". Azaz, a külsőre vonatkozó elképzelésekből könnyebben engedek. És az ruhában is könnyedén eldönthető, akár az első tíz percben is, hogy akarok-e bármi komolyabbat az adott kávépartnertől. Illetve, hogy ő akar-e. 

Tehát nekem az első szűrő a mentális hullámhossz, s csak azután jön a testiség. Kiváló példa erre a géniusz tanárom, akit, mint pasi, hááát.... azt hiszem , ha itt Eropolison küldene egy fényképes bemutatkozót, röviden lerendezném, hogy nem egymást keressük. Azzal, hogy ennyire "agyas", s volt/van szerencsém ismerni ezt az arcát, teljesen lenyűgöz. A párom pedig kiélvezi a szigorúan szellemi szeánszok kellemes mellékhatásait.

( A brügölés pestiesen mit jelent? Mert egészen biztosan nem azt,amit nálunk. :-D )

Válasz a(z) 191-es üzenetre: Szó szerint ugyanez történt velem nem is olyan régen, amikor egy hasonló gondolkodású nő jött rá, hogy a minőség és a kor nem feltétlenül állnak fordított arányban :-)

Sokkal érdekesebb jelenség az, amit te írsz, amikor elképesztő aránytalanságok ellenére is ragaszkodnak a téves jelzőkhöz.
175/89 átlagos, izmos, sport meg egyebek. Még szerencse, hogy nem vékony, az lenne a legszebb.

Ami a fürdők veszélyességét illeti, a fertőzés sajnos valóban ott figyel, szinte mindig, nem árt az elefántbőr. A lebukás esélye itt a kétmilliós nagyvárosban szinte elenyésző, persze nem kizárható. Első, vagy második randi, most őszintén mi a különbség? Ha nem is jövünk be egymásnak, egy jó brügölés, vagy szaunázás önmagában is jó program, utána meg elköszönünk. A kávéház annyival kellemesebb elfoglaltság?

Válasz a(z) 189-es üzenetre: Bevallom, első randira én sem mennék el fürdőzni senkivel sem. Igaz, egyébként sem szeretem a nyilvános fürdőket, mert mindig kapok a belépőjegy mellé valami extra meglepetést. Hol egy Calici-fertőzés, hol egy influenza,stb. Másrészt elég rizikós egy szutyok kisvárosban nem a férjünkkel menni ilyen helyre. Arról nem is beszélve, hogy bármennyire is szimpatikus valaki a virtuális világban, elképzelhető, hogy a valóságban egy unalmas, netán udvariatlan alak. Egy kávézóban pedig mégiscsak könnyebben rövidre lehet zárni a dolgot.

Második randira - számomra - ideális lehet egy szaunázással egybekötött program. Főképp hétköznap délelőtt, amikor minden "rendes honpolgár" gályázik.

Azt azonban nem értem, mi köze van a fürdős randinak az önbecsüléshez, miért lenne ez méltatlan bárkihez is. Még mindig jobb, ha ott derül ki, hogy ruhátlanul, smink nélkül nem jövünk be egymásnak, semmint az első intim szituációban.

Az adatlappal kapcsolatban : már régóta sírok azon, hogy nincsenek etalonok, akikhez képest pozicionálhatná az ember magát. Jókat derülök a pocakos sportosokon, a kifejezetten "beles" karcsúakon, a magukat férfiasnak tituláló rezgő zsírú hájpacnikon... Félreértés ne essék, nem haragszom senkire, s mivel én sem vagyok kifejezetten modellalkat, másoktól sem várok el ilyesmit. De engedtessék meg, hogy kifogásoljam azt a jelenséget, hogy 165 centis nők 85-90 kilogrammos testsúllyal karcsúnak nevezik magukat. Illetve egy férfi sem attól lesz férfias, ha dzsungelből néz ránk a pöcörője.

Az eltitkolt életkorra valóban magyarázat a nők többségének szemellenzős hozzáállása. Kedvenc trollgyilkosom is beszámolt hasonló jelenségről, vagyis hogy ő tiszteletben tartotta a hölgy 25-40 év közötti férfiakra irányuló keresését,amikor az adott felhasználó - rápillantva a képére - felülbírálta saját, félkövérrel kiemelt, aláhúzott, nagybetűs szavait. Komolyan nem értem a nőket.

Válasz a(z) 188-es üzenetre: Egyetértek, az első alkalom a méricskélés ideje, óvatos hangolódással egybekötve.
A pasik szerintem azért kammantanak a korukról, mivel elég sok nő konkrétan kizárja a partner lehetőségét egy bizonyos korosztály felett. Abban bíznak, hátha épp ők a kivételek. 

Engem nemrégen épp egy ilyen nő keresett meg egy másik oldalon és amikor rákérdeztem, elmondta, rájött, talán mégsem a kor a legfontosabb vetület ebben a kérdéskörben.

Amúgy óriási badarság ebben hazudni, hiszen mindenképpen ki fog derülni, akkor meg már késő, abból már nem lehet jól kijönni.

Válasz a(z) 187-es üzenetre: Hű miket szoktam én kapni, amikor azt javaslom, találkozzunk egy fürdőben. Igaz én rendszerint az első találkozás helyszínéül ajánlom a fürdőt, eddig még csak nagyon kevesen éltek ezzel a lehetőséggel. A többség szépen kioktatott, hogy ők ennél sokkal többre tartják magukat, meg miegymás. 

Egy szempontból nagyon szeretem ezt az utat. Segít abban, hogy elköszönjek az ilyenektől, hiszen ezt szinte kivétel nélkül azok szokták elutasítani, akik még egy normális testképet sem képesek magukról küldeni. Innentől a dolog olyan, mint az adatlap, ahol valamelyik adatot nem töltötték ki normálisan. Mivel az ilyennek mindig oka van, így akár ki is tölthetné, mivel ha nem teszi, azzal még külön fel is hívja a figyelmet a gyenge oldalra.

Szerintem is az első alkalommal ne szexeljünk verzió az ésszerű megoldás. Ettől függetlenül szexnél derülnek ki a dolgok. Lehet valakinek Mr. Universum teste, ha az ágyban nincsen vele az ember egy hullámhosszon. 

Engem az is zavar, ha valaki a korát hazudja lefelé történő intervallum irányában. Már kétszer derült így ki, hogy nem a valós korukat adták meg pasik. Azonban ez nem a nők sajátja szokott lenni, hogy kevesebb évszámot vallanak be? Nem is értem egy pasi miért mond kevesebbet a valóságnál? Akkor szebbnek fogom látni? Vagy jó poénnak veszem, hogy szégyelli a korát? Brrr.. :-(

Válasz a(z) 184-es üzenetre:

Nagyon örülök, hogy megosztottad ezeket a tapasztalatokat velünk! Ami a 10 évvel, 20 kilóval korábban készült képeket illeti, a partner habitusától függően én is azonnal szóvá teszem - vagy viccesen vagy nagyon komolyan. Ámbár a csalódások miatt kifejezetten kérem, hogy ne küldjenek képet - jobb a vakrandi. Előfordult, hogy egyébként felettébb jóképű negyvenes ámított régebbi képeivel. Ekkor kérdeztem meg, hogy szerinte nem derül ki mindjárt az első randin, hogy immár szarkalábak ékesítik? Ami egyébként piszok jól állt neki, sokkal karakteresebb, férfiasabb lett tőle, mint a "fiatalkori" képein volt. Vagy a kigyúrt testépítő,aki leállt a tömegeléssel és egy szépen megmunkált test helyett egy 20 kilóval kisebbel jött a találkozóra. Szintén nem okozott volna problémát, ha előre megmondja az igazat. De aki már ilyen ostobaságokkal trükközik az...nem is tudom, de nekem a "szánalmas" kategóriába kerül.

"Striptease surprise" : ejjj, ez igazán akkor kellemetlen, ha az ember egy komoly kapcsolatot kezd valakivel, érzelmi kötődéssel. Persze alapesetben, egy szexkapcsolatban, a nők itt is előnyben vannak. Elég egyetlen mondat,amivel egy életre le lehet lombozni a férfit,akivel mégsem akarunk szexelni. A "Jaj!De kis aranyos kukid van!Ekkorkát még sosem láttam!" vagy "Ahammm....hááát...nem erre számítottam....de mindegy...ha túl leszünk rajta majd otthon megoldom, hogy nekem is legyen orgazmusom..." jellegű mondatok garantáltan fél hatra állítják a biológiai vekkert. Persze ilyesmit a "rendes srácok" nem tapasztalnak, nekik ennél finomabb mondatokkal történik a kivégzésük.

Egyik ismerőstől kaptam a tippet, hogy ha az első kávézás jól sikerült, a második randit egy élményfürdőzéssel szokta egybekötni. Addig semmi erotikus fecsegés, nem kezeli túlzottan nőként a nőt, csak annyira udvarol neki, ami a normál, hétköznapi életben sem lenne kirívó. Ugyan a "sajtszag" és a fürdőruha által takart területekkel kapcsolatos meglepetések ellen ez sem véd, mégis ad némi megnyugvást, hogy annyira azért nem fog csalódni. Pl. : Ugyan bikiniben is van push up betét, de a dupla teniszzoknit már nehezebb a kosárba tömni...

Válasz a(z) 182-es üzenetre: Nincs gond az öregséggel, ha az ember jól tartja magát.Ezért vannak a barátok.  Pl. itt van nekem is Alzheimer, ő a legjobb haverom. Csak ez a fránya fiú folyton eldugdossa a cuccaimat! :-D

Válasz a(z) 181-es üzenetre: Anyukámat idézem, aki - szerintem - remekül definiálta a teltkarcsúság fogalmát. "Teltkarcsú az a nő, akinek van különbség a csípője meg a dereka között, érzékelhető, hogy van melle, feneke, nem csak összefolyik egy kupacban. Egyszóval van női formája, csak mindenből nagyobbat kapott." :-D

Válasz a(z) 180-es üzenetre: Nagyon érdekes felvetés, főleg nekem, aki ezt már sajnos többször is kénytelen voltam átélni. Tipikus esete a két rossz közötti választási kényszer beláthatatlan következményeinek. Szerintem csak egy jó megoldás van, én többnyire ezt szoktam csinálni.

Megmondom őszintén, hogy ő nem az esetem. Ötvenszer is megforgatom a szájamban a szavakat mielőtt kimondom, annyira becsomagolom, hogy az szinte már fáj, de igyekszem a nézésemmel, a mosolyommal enyhíteni a dolog ridegségét. Aztán olyan is akad, amikor egyértelmű átverésről van szó, tehát a kép valóban őt ábrázolta, csak épp egy másik időszámítás szerinti jelenben, akkor még ironizálok is, milyen kár, hogy összecserélte a képeket. Pedig milyen kár, hogy így alakult és mindkettőnk ideje így kárba veszett. Ha nem tenném meg, akkor az idők végéig játszaná ezt a teljesen inkorrekt játékot.
De ezek eddig könnyű helyzetek voltak, a gáz most jön. Az illető hölgy teszik ruhában, majd amikor kibontom,  a csomagolásból zavaró elemek kerülnek felszínre. Na ebben a fázisban már valóban problémás visszakozni. Ilyenkor legfeljebb egy jókor jött telefon tud megmenteni a kényszer dugástól, aminél kevés szörnyűbb dolog létezik a földön.
Az maga a pokol, hiszen úgy harcolunk a becsületért, hogy közben folyton azon jár a fejünk, hogy mikor lesz már vége, hány perc még a menekülésig.
Mondanám, hogy nagyon jó szem, igazából különös szerencse kell ahhoz, hogy ilyen ne forduljon elő velünk.
A pálpusztai is egy külön történet, az meg végképp lutri.
Felteszem ti nők, legalább ennyi balesetbe szakadtok bele, csak más okokból kifolyólag.

Válasz a(z) 177-es üzenetre: Ez már nem is tudom hányadik alkalom, amikor igazából te fejted ki közérthetően azt, amire én is célozni akartam, csak béna voltam megfogalmazni :-)
Számomra örök rejtély, hogyan képesek az emberek hosszú éveken keresztül elkommunikálni egymás mellett a legnagyobb nyugalommal. Őrzik a haragot és a mondatokat, ami ahelyett, hogy tisztítana, ölni fog majd.

Válasz a(z) 178-es üzenetre: Touché! Hiába, kezdek nagyon öreg bácsi lenni, máskülönben nem felejtettem volna el, hogy épp az a kulcsmondat abban a bejegyzésben.

Válasz a(z) 175-es üzenetre: Bevallom őszintén sohasem értettem igazán, mit is jelent az általad idézett jelző. Most akkor telt, vagy karcsú? Telten karcsú, vagy karcsúan telt?

Akkor most emésztgetve az előzőeket, ismét kérdezek. :-D

Többször hallottam itteni ismerősöktől a "becsületdugás" rémségéről. Amikor némi levelezgetés, képcsere után a személyes találkozón egy csillogó szemű, felajzott nő és egy bokáig csalódott férfi szembesül egymással. S hiába szeretné, egy magát intelligens embernek tartó férfi nem mondja a hölgy szemébe : "Szivike! Az életben nem működik a Photoshop, bocs, de most látom, hogy nem vagy az esetem." Olykor nem is "feljavított" képek vannak a probléma hátterében, hanem az az egyszerű jelenség, hogy van akit utál a kamera - ahogy engem is. És egész más való életben, mint a képeken.

"Az én saram!"- gondolja a férfi, s ha már levélben, cseten flörtölgetve hercegnővé emelte a nőt, nem akarja megalázni azzal, hogy a való életben nemet mond neki. S lássuk be, ha mégis megteszi, bizony hamar kikiáltják hangembernek, bunkónak.

Nos, ilyenkor - pláne ha azzal kezdődik a randevú, hogy az előszobában rögtön orálisan is megszeretgetik - az úriember kitesz magáért, fontos a renomé, hát igyekszik alaposan beállítani a PH-értéket. Igen ám, de mennyire más érzés olyan nőt ölelni, akire ha csak rágondol is bizsereg az ágyéka, semmint egy olyat,akiben hibát vélt felfedezni. Ilyenkor - állítólag - valami erotikus képet idézve az agyába próbál helytállni, de közben folyamatosan betolakszik a negatív gondolat,amit igyekszik elhessegetni. "Nem, nem figyelek a szőrös mellkasára. Nem, nem, nem érzem a sajtszagot."stb. Ám ez a belső küzdelem még a legprofibbakat is képes annyira visszavetni, hogy a végén megkapja a Legvacakabb Partner címet. Vagy ami még rosszabb, kiderül, hogy nem is akarta igazándiból az aktust. S ezzel még jobban megalázza a nőt, mintha kapásból a szemébe mondta volna.

Gyakran pont olyan nőkkel esik ez meg, akiknek igencsak szüksége lenne egy kis önbizalomra. S egy efféle esetben - ahogy mesélték - inkább vállalja a férfi a becsületszexet, semmint az elutasítást, s közben abban reménykedik, hogy a nő nem vesz észre semmit.

Szerintetek mi ilyenkor a jó megoldás? Hogyan lehet megelőzni? Netán kerültetek hasonló helyzetbe? Lehet egyszerre őszinte és humánus is az ember?

Válasz a(z) 175-es üzenetre:

Az önsajnálattól mentes helyes önértékelés vagy önkritika, ha úgy jobban hangzik, igazándiból kevés ember sajátja. Teljesen független nemtől, kortól és - szerintem - a külső behatásoktól is. Na, innen jönnek az általam kiemelt, felesleges vagy inkább rosszul megfogalmazott kérdések.

Volt időszak, amikor én is hasonlóakkal bombáztam a férjemet. A "Ne nyúlj hozzám, zsíros lesz a kezed!" helyett azt kellett volna mondanom "Vacakul érzem magam a bőrömben, s félek, hogy már nem szeretsz. Kérlek szépen, ölelj meg többször, s ha mufurc vagyok, akkor is dédelgess. Szükségem van rád, fontos a véleményed, kérlek add meg nekem azt a respectet, hogy a szemedbe nézve egy hercegnőt lássak magamból, na azt a banyát,akit a tükör mutat!"

Jaj, de egyszerű lenne, ha tanulópénz nélkül lehetnénk felnőttek. :-)

Válasz a(z) 174-es üzenetre: Te írtad, hogy a kritika erős fenntartásokkal használható párkapcsolatokban, holott épp ott kellene működnie leginkább. :-) Innen jutott eszembe ez az elfogadás dolog is.

Megpróbáltam visszaemlékezni, hogy kaptam-e valaha olyan kritikát, ami megsértett volna. Valószínűleg több is lehetett, de egyszerűen kiesett az emlékezetemből.. Szerintem itt lép életbe az a dolog, amiről Szesze barátnénk is elmélkedett, vagyis a ki mondja című tétel.
Volt egy lelki barátnőm, aki nagyon szeretett engem, mint utólag kiderült, ő jobban engem, mint én őt. Az utolsó előtti találkozásunkkor elmondta a véleményét, hogy mit gondol kettőnkről; nem volt épp dicsérő összefoglaló rám nézve. Az ő szempontjából úgy gondolom igaza volt. (Akit érdekel elmondom privátban az ő véleményét, de a jelen gondolatmenethez nincs köze).
Én akkor -tévesen- azt a nézetet alakítottam ki magamban, hogy a kommunikációt minimalizálni kell a lánnyal, mert most nagy bajai vannak velem. Valójában pont inkább több figyelmet szeretett volna kivívni magának. 
A fenti történet példa arra, amikor egymást évek óta nagyon jól ismerő emberek hogyan nem képesek jól elmagyarázni egymásnak az érzéseiket. Az ő segélykiáltását én támadásnak vettem, holott ő, a maga részéről mondhatjuk, hogy kritikát fogalmazott meg velem szemben, amit én nem jól értelmeztem és nem jól kezeltem. 
Ennek ellenére szerintem ki kell (lehet) mondani a kritikát a barátságokban, egyéb kapcsolatokban is, különben csak szépelgünk és kegyes hazugságokkal bájolgunk a másik felé.

Válasz a(z) 173-es üzenetre:
Én a magam egyszerű módján úgy gondolom, hogy a kritikát megfogalmazni az egyik legkönnyebb dolog a világon. Olyan kritikát, amely figyelembe veszi, hogy milyen hatást válthat ki, az egyik legnehezebb.
Én ezért szoktam kétszer / sőt háromszor / meggondolni, hogy olyan kritikát, mellyel páncélt tudok repeszteni, kimondjak.
Magunk felől nézve a másik embert, néha érthetetlen, miért cselekszik úgy, ahogy. A világába belebújni képtelenség. Bármennyire is állítjuk az ellenkezőjét. 
Jómagam ezért igyekszem sarkok nélkül fogalmazni. Több-kevesebb sikerrel.

Válasz a(z) 172-es üzenetre:
Nos, valóban nem párkapcsolat szinten fogalmaztam.
Az általad felvetett gondolatra pedig...
Néha olyan hiábavaló kérdéseket tud feltenni egy nő.
Van tükör a házban általában. Csak bele kell nézni. Testben. Lélekben pedig önmagába. 
Én magam sem vagyok sovány, bőven teltkarcsú / micsoda szó egyébként. :-) / DD látott, megerősítheti. Soha nem tettem fel még ezt a kérdést férfiembernek. Én tudom, ő látja.

Válasz a(z) 172-es üzenetre: Na most lemaradtam. Nem a gondolatmenetedből, mert az világos, hanem arról, hogy miként vetődött fel a 170-ből a párkapcsolat, mint szempont.
Az ott leírt gondolat ennél tágabb kontextusban is megállja a helyét reményeim szerint :-)

Válasz a(z) 171-es üzenetre: Én pont azt állítom, hogy az már régen rossz, ha a kritikusnak mindezt előre figyelembe kell vennie. Az ő felelőssége is másról szól, ahogyan a befogadóé is. De nincsenek összeragasztva, attól, hogy az egyik hibázik, még teheti jól a dolgát a másik, szerintem.

Válasz a(z) 170-es üzenetre: Ajjaj....megint felvetődött egy fontos szempont. A párkapcsolat.

A jó férj reflexből mond nemet. "Kövér vagyok?""Nem.""Lóg a mellem?""Nem.""Csinosabb az a nő, mint én?""NEEEEM!"  :-D  S a megfelelő alkalommal, megfelelő hangsúllyal kimondott nemeken kívül praktikus, ha néma.

A jó asszony pedig semmit sem lát, semmit sem hall. 

Minden egyéb esetben kutya sokat kell dolgozni azért, hogy jól működjön a kapcsolat.

Válasz a(z) 170-es üzenetre:
Kevés ember sajátja tud ez lenni. Komoly, érett személyiség kell hozzá. Talán a kritikusban is kellene lennie olyan képességnek, hogy ezt felmérje és ennek megfelelően fejtse ki a véleményét. 
Lehet, hogy akkor ez az egész egy közös felelősség?

Válasz a(z) 167-es üzenetre: Örök dilemma, amit mindenki csak a saját habitusának megfelelően oldhat fel. Nyilván az a szerencsés, ha egyszerre el tudjuk mondani a pozitív és a negatív véleményünket is, hiszen az egyikből erőt, a másikból tudást lehet meríteni. Itt szeretném megjegyezni ez a módszer csak erős fenntartásokkal használható párkapcsolatokban, holott leginkább ott kellene működnie.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kritika befogadása már a másik oldal felelőssége, így ezt le kell választani a sajátunkról. Nem elbizonytalanodni kell egy bírálatra, hanem felhasználni belőle azt, amivel egyet tudunk érteni.

Válasz a(z) 166-es üzenetre: 
Mondjuk Némáné?  :-D  
Vele olyan szép mondatokat lehetne alkotni, mint például, Nézd már, Némáné már némán néz mást, meg ilyenek :-)

Válasz a(z) 164-es üzenetre: Valahol olvastam, hogy az elfogás és a szeretet igazi próbája az, ha valaki tetteiben, megnyilvánulásaiban is alulmúlja azt a tökéletességet,amelynek lehetőségét felfedezni véljük benne.

Ez mind szép, de további kérdéseket is felvet. Hiszen mi van olyankor, ha ez a szeretett személy egészen más utat képzel el magának,mint amit mi? Ha neki más okoz örömöt? Szeretjük és elfogadjuk továbbra is, nem vitás. Ám, ha elég karakán jellem, valószínűleg előbb-utóbb már nem élünk a kritika jogával, hagyjuk, hogy úgy élje az életét, ahogyan ő akarja, csupán biztosítjuk számára a hozzáférést a saját tudásbázisunkhoz - akkor amikor ő szeretne élni vele. Azt hiszem, bizonyos kor után a gyermekeink nevelése is ebbe a kategóriába esik. :-)

Köszönöm a troll-személyemnek szóló pozitív megerősítést.  :-* 

Igazándiból azért hoztam fel ezt az IRL példát, mert szerintem jól mintázza a kritika hatását, legyen az jó vagy rossz szándék eredménye.

Az említett úriember - mentségére legyen szólva - a kimondott szavak után rögtön szépített, igyekezett a bevitt verbális ütést tompítani. Később még beszélgettünk a dologról, megindokolta miért mondta azt amit. ( Véleménye szerint amit trollként mutatok magamból, az nagyjából egy beteges, mániás depresszióban szenvedő, önbizalom-hiányos, éretlen személyiség, definiálható értékrend és szándékok nélkül, erősen fejletlen szocializációs készségekkel. :-D )

Na, de nem is ez a lényeg, erről legalább 10 oldalnyi misézést lehetne rendezni. :-) Amit ki akartam hozni belőle : egyetlen kritika képes egy ehhez hasonló negatív spirált generálni, holott mentes mindenféle hátsó szándéktól. Amikor egy számunkra fontos, mérvadó ember él a bírálat jogával, bár megvan benne a vágy, hogy jobbá tegye a sorsunk alakulását, akkor micsoda pusztulást képes előidézni néhány szóval. Számomra kedves a trollom élete, ez is egyik arcom, a tortám szelete. Ezt kínálom ezen oldalon, fogyassza ki-ki belátása szerint. Úgy gondolom, hogy eléggé kiforrott személyiség vagyok ahhoz, hogy belássam saját korlátaimat és elismerjem önnön értékeimet. A kritikákat pedig képes vagyok a megfelelő fiókba rakva kezelni. Más is szólt már meg, igyekezett aláásni avatárom renoméját,stb, köztük hozzám közel álló ember is, mégsem tudtak komolyan megsebezni. Mert hiszek abban, hogy van értelme itt lennem.

DD 161-es hozzászólásában említette a 100% őszinteség elvét. És itt jön képbe az a dilemma,amit demonstrálni szándékoztam. Mi a jobb : ha őszinte véleményt mondok, nyersen, sallangok nélkül, s csupán az én szubjektív véleményemre alapozva elpusztítok valamit vagy ha igyekszem meglátni és kihangsúlyozni a mások által értékesnek vélhető dolgokat is, ezzel feleslegesen kozmetikázva a véleményemet. Egy határozott embert is képes valaki elbizonytalanítani a köztük kialakult nexusnak köszönhetően, hát még egy instabil személyiséget... Vajon meddig van jogom élni a szavak hatalmával, s hol kezdődik az embertelen ridegség?

Csendes Bob magyar megfelelője Néma Levente? Azonban a Levente névnek mi a női megfelelője? Leventina? Levendula? Letícia? Lukrécia? :-D na jó nem ragozom...

Ogre vagy? Esetleg Mazsola? Hol van Tádé? (Csak mert Mazsola is zöld volt, malac formációját meghazudtolva :-D

Válasz a(z) 163-es üzenetre: Noha én feltehetőleg Ogrénak számítok, nem igazán vagyok troll szakértő, így ebben a témában nem nyilvánítanék véleményt. Az már inkább érdekes kérdés, ha egy barátnak nem tetszik ez a szerepkör és azt úgy kommunikálja, ahogyan. De talán ez is túl forró az én kényes mancsaimnak :-)
Inkatívitás: én nem is tudtam, hogy a jó öreg Csendes Bobnak ekkora hazai rokonsága van :-D :D :-D

Válasz a(z) 162-es üzenetre: Az a legszörnyűbb a dologban, hogy tanulni alapvetően a kritikából lehet. Sajnos a legtöbb ember ezt csak dicséretbe csomagolva hajlandó bevenni. Engem kifejezetten örömmel töltene el, ha kapnék építő kritikákat, de ez errefelé olyan ritka, mint a valós adatokkal operáló felhasználó, vagy a nem szexet kereső pasi :-)

Válasz a(z) 162-es üzenetre:
Na kezdjük... csak nem hagyok ki majd valamit.. bár erre kicsi az esélyem..  :-D 
Azt hiszem a legutóbbi blogtalin mondta Nyekk barátunk, hogy SzeSze nem igazi troll, mert az igaziak nyersek, durvák, arrogánsak a te bármelyik írásos megnyilvánulásodhoz képest. Nekem speciel bejön, hogy elmondod a véleményed, akár konzervatív, akár kissé provokatív, akár meglepő, akár szokványos. A régi spanod véleménye nekem meglepő, de lehet, hogy a mostani állapotodat figyelembe véve, amit régebben ő látott, az más volt.. ezt te tudod. Nekem a mostani a szimpatikus, adott esetben egy visszahúzódó, véleményét elrejtő SzeSze nekem már "gyenge" lenne.

Ha megnézzük a mostanában futó "tehetség"-kutató tv műsorokat, nekem azért ott is az jön le valamennyire, hogy vannak helyzetek, amikor nem finomkodnak, megmondják arcba, ha átlagon alul teljesített a figura.  Na tehát, ha valaki elküldi neked a művét véleményezésre és neked valami nem tetszene benne, akkor azt illik a vélemény fogadó oldalán elfogadni. Különben mi a túrónak akart véleményt? 

A csoport inaktivitása megér egy külön "misét", ami ugye korábban a fórum neve is volt. Én sem mindig kommenteltem ide, de volt, hogy a téma nem volt olyan, hogy értelmes hozzászólást tudjak produkálni, ebben az esetben inkább csöndben maradok. Ellenben olyan, hogy semmilyen itteni téma nem mozgatja meg a tagok egy részét, az már nekem is a kínai írásjel rendszer bonyolultságával felérő kérdéskör. Erre a kérdésre kéretik nyilatkozattételre vetemedni az érintett személyeknek. (Ahogy volt ofőm mondta kifordítva az eredeti mondást: "akinek inge, az igenis", szó szerint idézve..)

Válasz a(z) 161-es üzenetre:

Hoppá! És ismét egy remek téma került elő... Kegyes hazugság versus építő kritika. Vajon mi a helyes arány?

Személyes élmény jutott eszembe erről,amit most megosztok Veletek. Remélem mondani fogtok rá valami okosat, mert - szégyen ide vagy oda - bevallom én még nem tudok mit kezdeni az esettel.

Régi eros ismerőssel iszogattuk a teánkat, s persze szóba került a Bűnös Város, s kielemezte az épp aktuális bejegyzésemet, a hozzászólásokat. Önfeledten nevettünk, tobzódtam nárcisztikus egómban, s újfent megállapítottam, hogy "Jééé, ez a pasi tényleg troll. Olyan, mint én." Vigyázatlan voltam, s a szavak kiszökkentek fogam kerítésén...

A reakciója fájdalmasan meglepett... Idézem : "Tudod, csípem ezt a trollt. Bizonyos napokon én is egy ogrét látok a tükörbe nézve. *De be kell valljam, irányodba való vonzalmam javarészt a régi regedből sarjadt.Ezt a szerepet méltatlannak tartom hozzád.*"

Egy ember,akinek adok a véleményére, akit kedvelek, akiről azt hittem, hogy élvezi mindazt, amit/akit ebben a formámban képviselek ezen az oldalon, nos, pont ő intézte el egy huszárvágással az egész virtuális világomat. Attól a naptól fogva rengeteg negatívum ért, el akartam szaladni a világ végére, el innen, minél messzebb. Fájdalmasan érintett jelen csoport inaktivitása is, az oldal látogatóinak alacsony szellemi színvonala,stb, stb,stb. Egyszóval egy nagyon sötét szemüveg került lelkem fitos kis orrára, amitől hirtelen minden rosszul festett.

Persze hamarosan összeszedtem magam, s igyekeztem kideríteni, hogy vajon miért is kaptam ezt a pofont, mit akar üzenni az univerzum. :-)

Még mindig nem tudom pontosan, minden esetre arra azért jó volt, hogy azóta határozottabban reagálok én is a beérkező kéziratokra. Nem tudom, hogy Ti hogyan kezelitek a véleményezésetekre váró műveket, de én eddig mindig kiemeltem, hogy mi tetszett benne, s további sok sikert kívánva búcsúztattam a szerzőt. A negatív megjegyzésekkel igencsak fenntartásokkal éltem. Mostanság azonban határozottabban reagálok, természetesen továbbra is igyekszem felépíteni amit lehet, de konkrétan megmondom én mit írnék máshogy, illetve hol érzem olykor a plágium szagát.

(Zárójelben megkérdezem - persze azért nem akarom elvinni a témát- hogy Ti mennyire örültök a blogolás melléktermékeként megjelenő kritikusi szerepnek? Örömet okoz vagy inkább teher, netán bosszantó jelenség? Bevallom, arra nem számítottam, hogy heti 100 oldalnyi olvasnivalóval látnak el. A személyes csúcsom : 380 oldalnyi könyv és novella a múlt héten. Ennyit már nem nyomtattam ki...)

Válasz a(z) 160-es üzenetre: Teljesen egyetértek, ezekben a helyzetekben bizony színt kell vallani. Itt el is válik az ocsú a búzától. Épp azért mert annyira nagy a kísértés hazudni, pont azért számít, ki mennyire tud ennek ellenállni. Számomra leginkább az a hihetetlen, hogy az így felvett viselkedés legtöbbször éppen annak árt a legtöbbet, akin segítenie kellene.

Szerintem ezen a ponton mutatkozik meg egy ember valódi énje. Mivel a netes ismerkedés bizonyos szintig következmények nélküli, emiatt jó néhányan úgy gondolják, hogy bármit megtehetnek. Mondhatok bármit nem fognak érte pofán vágni. Azt azért megnézném, hogy ugyanaz az ember, aki itt elküld bárkit is melegebb éghajlatra, egy szemtől-szembeni attack-nál is ennyire nagypofájú lenne, ahol vagy tettlegesen, vagy minimum szövegben is érezhetné szavai következményét.
Akik pedig össze-vissza fűt-fát beígérnek mézes-mázos szövegben, azok finomabban, de ugyanez a kategória. Mondhatok bármit, a következő alkalommal letiltom, törlöm magam az oldalról és visszalépek egy másik névvel, nem fogadom többet a privijét stb, a lehetőségek tárháza sokrétű.
Ergo, több pofátlanságot megengedhet magának mindenki, akinek ilyen igénye van.
Egy női profil az oldalon, még ha kép nélkül is szerepel, nagy látogatottságot hoz(hat). Akire a való életben rá sem néznek, adott esetben itt olyan leveleket kaphat, amitől szeme-szája elámul. A libikóka átbillen az "én vagyok a májer, ha ilyen leveleket kapok" kategóriába. Megízleli milyen az, amikor nem ő a "vesztes", hanem ő az aki irányíthatja a dolgokat. Ez egy teljesen új érzés a számára, amivel nem is tud mit kezdeni, mert ehhez is kell érettség, hogy hogyan kezelsz egy ilyen helyzetet kulturáltan. Na ez nem megy itt nagyon sok nőnek. Valamint a régi magyar beidegződés, hogy inkább kamuzok, de az igazság kellemetlen lesz mindkettőnknek, ha megmondom neki, hogy baromi ronda, még bottal sem piszkálnám meg.. :-D

DD legutóbbi bejegyzését olvasva számtalan gondolat merült fel bennem,amit szeretnék Veletek megbeszélni. 

Első kérdésem : Szerintetek miért van az, hogy a felbillent ivari arányok ekkora torzulásokat idéznek elő a nők viselkedésében? Vagy én látom túl sötéten a helyzetet? Persze akadnak kivételek, mégis azt tapasztalom, hogy az emberek nagyon-nagyon kivetkőznek magukból a net homályába burkolózva. S aki meg tud maradni Normális Embernek, annak vajon mi a titka? Mások pedig miért lesznek agyhalott idióták?

Válasz a(z) 157-es üzenetre: Kétségkívül bennem is, ezt elismerem készséggel, de tartom az állítás általános részét is.

Válasz a(z) 156-es üzenetre:
Vagy csak te vagy benned változott valami.  :-/

Válasz a(z) 155-es üzenetre: Én télen és nyáron, gyakorlatilag elfelejthetem ezt az oldalt, de az egész virtuális nyavalyatörést is úgy, ahogy van. Ősszel és tavasszal szokott beindulni a szekér. Az idén valami nem stimmel, mert eddig nagyon vérszegény a dolog, sőt, ami még sohasem volt, élőben is akadozik. Van valami a levegőben, idén mások a nők is, meg talán a pasik is.

Viccet félretéve, s maradva az eredeti kérdésnél : én azt tapasztaltam, hogy télen inkább az unatkozó nős emberek találnak meg néhány diszkrét pajzán óra reményében. Tavasszal jönnek a "gizdák". Biztosan ismeritek a típust,akiknek a jóidő beköszöntével rögvest megélénkül a pöcörője, s most rögtön, de azonnal be akarja dugni valahova. Lyuk-lyuk, csak egér ne legyen benne. Igazándiból nekem a nyári "uborkaszezon" alatt kötődtek érdemleges ismeretségeim az oldalról. Nem tudom miért van ez, biztosan egyénfüggő. Nektek is vannak "szezonjaitok"?

Válasz a(z) 152-es üzenetre:

Akkor siessenek! Mert "a vonat nem vár..." :-D