hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Kertek alatt

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > bombero

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


bombero blogja


Kertek alatt
Gondolatok kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról. Sokféle ember van itt, de egy közös halmaz akad. Itt mindenki leveti magáról a prűdség béklyóit! Ezek a történetek nektek szólnak.


Metálkoncert
#23 (2019-08-18 11:28:04)

Ferentz barátomat azért szeretem nagyon, mert ő az a faszi, aki mindkét végén égeti a gyertyát, ráadásul annyira szenzitív az életre, hogy odafigyel a részletekre is. Ennek melléktermékeként minden találkozásunkkor van valami aranyos, meghökkentő, vagy szürreális története számomra. Ez is ilyen.
Ferentz metálkoncertre ment. Nem különösebben ismert Lengyel metálbanda a Runika, óriási tömeg kb. húsz ember előtt játszott. Több sor nem lévén, ő is az első sorokban csápolt. Mellette egy húszéves forma lány, akivel többször is összeakadt a tekintetük. 
- Láttam, hogy néz, hát néztem én is. Aztán beálltam a sorba cd-t venni, és beállt ő is mellém…és nézett. Én visszanéztem, és közben arra gondoltam: Baszki, a lányom is ennyi idős! Ő csak nézett, így néztem én is, de én tényleg a cd-ért álltam sorba. Egy darabig még nézett, majd dühösen meglökött. Közölte, hogy: a kurva anyád!...és elviharzott.

Ha kemény metálos vagy, itt van egy kis Runika: !link:https://www.youtube.com/watch?v=48orSv92qNs ! 

32 hozzászólás |

Hagyma
#22 (2019-08-14 13:02:06)

Egy marhapörkölt margójára:
Nem ismerek még egy zöldséget, melyben annyi érzelem volna, mint egy nagy fej vöröshagymában!

8 hozzászólás |

Buszmegálló
#21 (2019-08-12 09:04:42)

A ladánybenei út egy huszadrangú kis út. Pont olyan, mint az országban bárhol lévő huszadrangú kis utak. Kátyúkkal, benőtt táblákkal, és távolsági buszmegállókkal. Olyasféle megálló ez is, mint amit a hatvanas években építettek mindenhova. Téglából épült, ablaktalan, tetején ferde betonpanellal. Tudod, ami leginkább egy őrposztra hasonlít, és annyira nyomasztó hangulatú, hogy még szakadó esőben sem szívesen húzódsz be alá. Ez a megálló azonban mégsem egy szokványos hely. Ez a megálló mesél! Persze sok megálló van, ami mesél. Akár egy metálbanda státuszáról, akár valaki vizelési szokásairól, esetleg a területi képviselő faszméretéről. Ez a megálló bizony a szerelemről mesél!
Évekig rendszeresen jártam ezen az úton, és úgy emlékszem mindig is ott volt a falán a felirat. Kék festékkel, bután felfújva (mikor nagy betűkkel indul, de a felénél rájön a balfék, hogy nem fog kiférni, ezért egyre kisebb lesz az írás). „Anna szeretlek!” – ennyi volt a felirat. Telt múlt az idő, és a megálló rendületlenül hirdette a szerelmet és azt, hogy van egy ember, aki felvállalja érzelmeit az Alföld volán utasközönségének… Ladánybene- Kecskemét viszonylatban. Aztán egyszer csak lett valami úniós pénzforrás, úgyhogy a megállót fehérre festették, a táblát kiegyenesítették, a bokrokat visszametszették. Az írás eltűnt.
Pár hete ismét arra vetődtem. A tábla megint ferde volt, és újra volt rajta felirat. Ezúttal sárga festékkel fújták fel. „Anna Geci!”
Rögtön tudtam, ez a szerelem véget ért…

4 hozzászólás |

Kerti attack
#20 (2019-08-09 10:42:18)

Lali szeret a kertben dugni. Szomszédok elég messze vannak tőle, és a kertet olyan sűrű bozótos veszi körül, hogy teljesen zárt a terület. Katit sem kellett nagyon noszogatnia egy kis szabadég alatti etyepetyéhez. Ki is telepedtek szépen egy jó nagy pléddel a gyümölcsösbe és meg is kezdődött a különböző pozitúrák széles választékát felvonultató aktus. Nagyjából a feledik óránál, mikor Kati éppen a hanyatt fekvő Lalin szertornázott, hirtelen megmerevedett, majd egy hangos sikítással levetődött Laliról. - Mi a fasz van?!- bukott fel Laliból az indulat, de mikor megfordult ő is meglátta Kati ijedtségének okát.
A hátsó kert rozoga léckerítésén betévedt vaddisznó lustán bogarászott a földön, majd Kati sikítására hirtelen megállt a rágással és meredten bámulta az elé táruló furcsa jelenetet. Lali és a disznó egy pár másodpercig farkasszemet néztek, majd Lali agya elborult. Részint mert kurvára megijedt, részint mert nehogymá' egy disznón múljon a baszás. Odaugrott a favágótuskóhoz és kirántotta belőle a fejszét. Hangos csatakiáltással elkezdett rohanni a disznó felé a fejszét lóbálva. Kati szégyenlősen maga elé kapta a felsőjét és sírva bevetette magát a konyhakertbe, magára húzva a drótkerítés kiskaput. Ez több szempontból is vicces látványt nyújtott. Egyrészt mert szégyenlősködni egy disznó előtt felesleges, az úgysem tudja feldolgozni, hogyha lát egy puncit, meg két mellet, másrészt meg, ha a disznó támadna, a kertkapu nem lenne túl nagy akadály neki. Viszont ez most nagyon kellett Kati biztonságérzetének.
Lali félig meredt farka egyik combjáról a másikra csapódva ringott, ahogy szaladt, közben pedig artikulálatlanul ordított. A szerencsétlen disznó dermedten állt a látványtól, majd felocsúdva megfordult és éles visítással elkezdett sprintelni a hátsó kerítés felé. Szegény pára akkora pánikban volt, hogy nem is azt a lukat célozta be, ahol bejött, hanem egyenesen átgázolt a kerítésen, mögötte a fejszével hadonászó Lalival. Lécdarabok röpködtek mindenfelé, ahogy a vinnyogó malac nekicsapódott a kerítésnek, majd eltűnt a sűrűben.
Lali önnön hősiességétől részegülten kihúzta magát és peckesen visszasétált Katihoz. Teátrális mozdulattal belecsapta a fejszét a tuskóba. - Na, mi van babám? ...Folytatjuk?
- Bööááá - sírta Kati és még a térdei is remegtek az ijedtségtől. Lali végignézett rajta.
- A picsába!...megyek, odateszek egy teát.

4 hozzászólás |

Nem vagy egyedül
#19 (2019-08-05 09:50:46)

Nem rég óta vagyok itt, szinte még csak most kezdem feltérképezni az Ero „közösségét”. Elég sok adatlapot megnéztem, akadt olyan, amit kattintás utáni pillanatban elfelejtettem, de olyan is, ami szépen összerakott, szemmel láthatóan saját gondolatokat tükröző, esetleg vicces bemutatkozás… de most nem ezekről akarok beszélni. Láttam olyan adatlapokat – sokat-, ahol a leírt szöveg teljesen mást sugallt, mint a hozzá biggyesztett kép, vagy két mondaton belül ellentmondásba keveredett sajátmagával. Láttam olyat is, ahol a photoshop alaposan megküzdött a sikerért. 
Ezek kapcsán valamit nem értek… hogy ezt így minek? 
Amennyiben bármilyen emberi kapcsolatot – még, ha az csak testi kapcsolat is – akarsz kialakítani, az szerintem óriási baklövés, hogy hazugsággal kezded. Úgyis rövid idő alatt kiderül, hogy ha nem is hasonlítasz a fotódra, vagy az a sportautó nem is a tiéd, esetleg kétszer akkora a segged, mint mutattad.
Nem értem miért kell lökni ezt az ájemoké szart. Minek ennyi álarc? Ezek könnyen átlátható, és felesleges álarcok, amik már rövid távon is hiteltelenné tesznek.
Hidd el, nem vagy oké, és ezzel nincs is baj. Senki sem oké. Felnőtt emberek vagyunk, és ha tényleg minden oké lenne, akkor az azt jelzi, hogy valójában nincs is életed. Tök érthető, hogy nem vagy oké. Helyt kell állni a munkahelyeden, felelősséggel tartozol a szeretteidért, le kell küzdeni az eléd gördülő akadályokat nap, mint nap, és amúgy is tele vagy a múltad tüskéivel. Tudom, ez mind stresszor, de ez nem indok arra, hogy gyökér legyél, és hazudj… magadnak is. Tényleg azt hiszed, hogy így találsz magad mellé valakit? Te egy olyan épületet építesz, aminek az alapozásához nem cementet keversz a betonba, hanem hazugságot. Szerinted meddig áll majd az a ház?
Azzal, hogy így indítasz, elveszed a döntés jogát a másiktól, hogy vállal-e a szarjaiddal együtt, és ellövöd a lehetőséget, hogy dönthess: te vállalod-e az övét? Ez így nem korrekt.
Az a baj, hogy ezzel aknasort telepítesz magad köré, de erre óhatatlanul rálép az is, akit esetleg beengednél.
Persze, most megy fel a pumpád, hogy ki vagyok én az észosztáshoz? Miért kritizálom ismeretlenül a kis komfortzónád? Azért, mert „tudom milyen”. Azért mert én is szét vagyok baszódva. Sőt, barátom, valószínűleg sokkal jobban szét vagyok baszódva, mint te.
A magánéletem egy csőd. Fél éve nem dugtam. Többször előfordult, hogy nagyon szerettem volna, mégsem állt fel. Utálom a versenyhelyzeteket, ezért minden munkahelyen a huszonnyolcadik senki voltam. Ez a része nem is zavar, de azért néha egy: „köszönöm a munkádat” jól esett volna. Nyomasztanak a múltban elkövetett hibáim. Az elmúlt pár évben egy komoly hittételem is megdőlt, és egyre kevésbé értem a körülöttem lévő világot. Tudom milyen szaga van egy szénné égett tízéves kisgyereknek. Tudom, hogy néz ki egy pléhvödörbe belevetélt 16 hetes magzat, és túl sok utolsó lélegzetvételt láttam… és még a felénél sem tartok… de ez az én zsákom. Erről nem tehetsz. Te arról tehetsz, hogy meg sem próbálod kezelni a saját zsákodban megbúvó szarhalmot. Válassz valami fasza hobbit, vagy barátkozz. Tök mindegy, csak próbálkozz.  Én például írom ezt a blogot.
Szóval a lényeg, hogy akár csapathatod őszintébe is, mert: Nem vagy egyedül.

13 hozzászólás |

Mangós sampon
#18 (2019-08-02 09:23:23)

Az egy baromi jó érzés, mikor az embert megdobják egy bókkal. Lehet macsóskodni, de a pasiknak épp olyan fontos, és emelő érzés, mint a hölgyeknek. Egy jól elhelyezett érdek nélküli bók nagyot tud lendíteni mindenki önbizalmán, és lehet, hogy csak azt a napját aranyozza be, de még az is lehet, hogy olyan nyomot hagy benne, ami alakítja későbbi viszonyát a környezetéhez (Kinek kedve van rá, alant leírhatná számára legkedvesebb kapott bókját, csak úgy játszásiból). Nem szándékozom ilyen kurva „mélyet” írni, de annyi megjegyzést megér, hogy gondoljunk bele: egy egyszerű bók mekkora energiateremtő hatású. Az adó részéről szinte semmiség. Kis figyelem, és pár szó csupán.
Én életem legszebb bókját az exemtől kaptam, vagy tizenöt éve (jaja, az emlékeimből élek).
Van ez a közismert közhely, hogy a férfi fürdőszobájában van szappan/tusfürdő, borotva, plusz hab, fogkefe, fogkrém, meg valami illat a hónaljra, és ezzel már el tudunk lenni. Azért lássuk be, egy női fürdőszoba kicsit másképp néz ki: Alapcsomagon felül még kétféle tusfürdő, öt féle illat, nappali, meg éjszakai krémek, sminkcucc, kencék, olajok, színek, szerszámok, meg kisgépek.
Kikerülhetetlenül előbb-utóbb belenyúlsz a csajod dolgaiba, mert a tiéd vagy elfogyott, vagy egyszerűen nem találod az ezer doboz, meg tégely közt.
Egy alkalommal én a samponját lízingeltem. Ő betiperészett valami biszbaszért, és látta, hogy az övét használom. Nem szólt semmit, én mondtam neki, hogy: -Bocsi, elvettem, jó illata van. 
Mire ő: - Bubuka! Egy igazi férfi mangós samponnal is moshat hajat…

11 hozzászólás |

Pornó és ezotéria
#17 (2019-07-30 12:06:13)

Elismerem különös párosítás, azonban elég komoly párhuzamot látok a két dolog között. Mindamellett fontos kihangsúlyoznom, hogy nem általánosítok, csak azt mondom: Ilyen is van.
Nemrégiben olvastam egy interjút Aronsonnal (híres szociálpszichológus), a legújabb könyvéről. Nagyjából azt elemzi, hogy a jóléti társadalmakban a technológia fejlődésével és a nők emancipálódásával hogyan csúszott ki a talaj a férfitársadalom alól. Persze ennek igazságáról lehet hosszan tartó vitákat folytatni, de valljuk be: a modern nőnek már nem igazán van szüksége a férfira.
A modern nő nem akar alkalmazkodni. Nem akarja, hogy megmondják neki, hogy „mi az irány babám”. A modern nőnek teher a gyerekvállalás, mert odabasz a karriernek. A modern nő szingli. Ha  a modern nőnek  nem elég az elemes biszbasz, akkor letölt egy szeretőt a netről, aki a dolog végeztével húzzon haza. Ha nem jött be annyira, akkor meg letölt egy másikat, abban bízva, hogy az majd jobb lesz. A modern nőnek nem kell megkérni aput, hogy fúrja fel a polcot, hisz bármilyen szolgáltatás azonnal rendelhető. Nincs már feladatunk. Már a nemzés sem a mi dolgunk. Mikor a modern nő rájön negyven évesen, hogy gyereket akar, akkor megveszi a spermát.
A másik oldal sem csábítóbb. A modern férfi nem férfi. Szakállat növeszt, hogy lássák benne a férfit, de többet foglalkozik a megjelenésével, mint a legtöbb nő. A modern férfi metroszexuális, meg hipszter. A modern férfi nem az alapján építi fel magát, hogy mit gondol a világról hanem, hogy mások mit gondolnak róla. A modern férfi nem tudja már megszerelni a csapot. A modern férfi a hiánya elől az internetre menekül. Van számítógépes játék, ahol lehet valaki, és sikereket érhet el. Van pornó, ahol virtuálisan olyan lotyóval dug, amilyennel éppen akar. Ott nem kell alkalmazkodni. Nem kell végighallgatni egy szűnni nem akaró karattyolást a munkahelyi sikerekről. Nem kell érezni a szex utáni illatokat… és sosincs menzesz, meg hiszti. A modern férfi pornón szocializálódik, és ha összehozza a sors egy igazi nővel, akkor nem érti, hogy miért nem jó a nőnek, ha szétfeszíti a seggét, meg a szemébe élvez. Már nincs stílusos vadászat, meg hódítás. Csak baszás van… mert az a trendi.
Ez nyilván tovább erősíti a nőt, hogy egyedül jobb. A modern nőknek ugyanolyan feloldhatatlan hiánya van, mint a férfiaknak. Keresi az elveszett lelkét, és az életben betöltött szerepét. Az egyedüllét, vagy a szar házasság elöl, pedig az ezotériába menekül. *A nők pornója az ezotéria*.
Ugyanolyan iparággá fejlődött, mint a pornó. Talajt vesztett embereknek kínál kiutat az üres életükből.
A baj az, hogy egy hamis életből átvezet egy másik hamis életbe.
Ugyanúgy megvan a tiszta alapja, mint a pornónak a szex. A szexualitás és annak fejlődése egy csodálatos jelenség, és remek játék! … aztán nézzük meg mit tett ezzel a pornóipar.
A lelki fejlődés/fejlesztés is egy fontos és gyönyörű jelenség, de amit erre az ezotéria nagy része kínál, az katasztrofális. Különböző hitvilágokból összefércelt gyakorlatinak tűnő megoldások arra, hogy erősnek, függetlennek és egyéniségnek érezd magad. A cél szép, de az irány teljesen rossz.
Önfejlesztő könyveket vesztek, meg előadásokra jártok, hogy megtanuljatok végre élni. Mindenhol ugyanazokat az üres frázisokat puffogtatják, csak más köntösbe bújtatva. Te is írhatsz önfejlesztő könyvet. Dobj fel olyan kulcsszavakat mint: Ösvény, vadon, ősi, választás, törvény, egyensúly, változás, tisztán látás, kiteljesedés… meg húú, meg hááá. Kész is a könyv. Tényleg azt gondolod, hogy ha egy szebb életet mantrázol, akkor azzá válik? Egyszerűen csak élj másképp! Ja… hát igen, az némi lemondással járna. Ez így kényelmesebb… és trendi is.
A legnagyobb átverésnek azt tartom, hogy elhiteti: egy minden felett álló egyetemes tudás birtokosa lettél. Ettől aztán igazán erősnek érezheted magad. Fellengzősen bólogatsz, hogy:Majd egyszer talán megérted! Majd egyszer talán te érted meg baszki, mert amiről beszélsz, azt az állomást már húsz éve letudtam.
Persze ettől ugyanúgy egyedül vagy, és ha objektíven szétnézel ugyanúgy abban a híg fosban élsz, mint eddig… csak így könnyebb elviselni... és ez igaz is. Mégis kinek kell ez a valóság, amiben most kell éljünk?

28 hozzászólás |

Parola jelenség
#16 (2019-07-27 12:49:01)

Van ez a pacsizós köszönés, ami érdekes szokás, bár nemigen beszélünk róla. Míg a csajok a hozzájuk közelállókat puszival köszöntik, mindenki mást egy "sziókával" elintéznek... Esetleg bemutatkozáskor kezelnek egyet.
Férfiközösségekben azonban általános köszöntési forma a kézfogás. Elmorfondíroztam ennek miértjén.
A pacsi túlmutat az egyszerű köszönésen. Nem mondom, hogy fel lehet térképezni vele egy ember jellemét, de az első benyomás kialakításához fontos lehet. Sok mindent elárul, hogy fog valaki kezet. Mennyire határozott, férfias? Mennyire nyílt, vagy éppen zárkózott? Mennyire tiszta?
Mondok példát: Vannak faszik, akik úgy fognak kezet, hogy csak úgy odateszik nyeglén. Komolyan olyan, mintha egy döglött halra markolnál rá. Rémes! Van olyan is, aki nem néz a szemedbe közben, és akad akinek izzad a tenyere. Olyannal is találkoztam, aki erőből rámarkolt, és rántott egyet a karomon, hogy éreztesse a dominanciáját.
Az is sokat elárul, ha valaki nem akar kezelni. A mi kultúránkban ez az ellenszenv demonstrálása, vagy csak natúr bunkóság.
Szóval sokféle parola van. Én speciel nem vagyok oda érte, de elfogadtam, hogy ez is egy társadalmi konvenció, és követem az erre vonatkozó etikettet. Belegondolva tényleg elég fura szokás. Kezet fogok valakivel, és közben arra gondolok, hogy kivel fogott előttem kezet? Mikor mosta meg utoljára? Mikor vakarta meg a tökét vele? Mikor nyúlt bele a szájába, seggébe… vagy más szájába, seggébe… Ki tudja? Ugye?
A legkellemetlenebb, mikor melóhelyen leülnék reggelizni. Kezdéskor lepacsizok a srácokkal, aztán megyek kezet mosni. Kijövet a mosdóból beesik az ajtón még pár kolléga, és már nyújtják is a kezüket. Jó, akkor vissza mosdó... a faszom tele van, mire leülök végre megenni a zsömlémet. Mostanában azt csinálom, hogy nem törlöm meg a kezem, és úgy jövök ki a mosdóból, mint egy műtős. A vizes kéz mentesít a kézfogás alól.
A vizes kéz olyan, mint a vámpírnak a fokhagyma. A vizes kézre nem fognak rá... és mehetek végre enni...

32 hozzászólás |

Reklám(áció)
#15 (2019-07-26 09:46:56)

Van már vagy 15 éve, hogy kidobtam a tévémet. Ez úgy történt, hogy végignyomkodtam 40 csatornát és az égvilágon semmit sem láttam, ami lekötött volna. Ehhez hozzájött, hogy többször értem nettó hazugságon egy-egy műsort, és hát ott vannak még a végtelenül bugyuta reklámok. 
Örülök, hogy sikerült kiiktatnom az életemből, és nem hiányzik egy cseppet sem. Ettől függetlenül kikerülhetetlen, hogy ne toljanak a pofámba hazugságot, vagy idegesítő reklámot nap, mint nap más fórumokon.
Komolyan nem értem a reklámok készítőit. Milyen bolygóról jönnek ezek? Kicsit sem életszerű és értelmetlen szövegek túltolt képanyagon. Mondok példát:
„Amikor főzök, mindig a tökéletességre törekszem”… MI VAN!? Anyám, ha te a tökéletességre törekszel, akkor nem baszod tele a kaját ilyen glutamátos szarokkal. Ha a gyerek minden héten rántott húst kér, vagy apának pacalt kell csinálni – aminek a szagától is rosszul vagy, akkor te nem a tökéletesre akarsz törekedni, hanem nagyon gyorsan túl lenni rajta! … és ez a termék erre való. Ezt te is tudod, én is tudom, és a gyártó is tudja. Minek kell hazudni? Miért nem azt mondják, hogy: „ha ezt használod feleannyi idő alatt kész a kaja, és mehetsz a dolgodra minél hamarabb”?
„A lehetőségeid száma annyi, mint égen a csillag. Találd meg az álmod, és kezdj bele életed projektjébe.”
Ember!!! Miről beszélsz? Pár Gb plusz szolgáltatásról! Egy köcsög multicég vagy, aki a szaros tarifacsomagját árulja nekem. Egy olyan szolgáltatást, ami 300 km-l arrébb feleennyibe sem kerül. 2 év hűségnyilatkozatért - ami ha lejár – ugyanazt a szolgáltatást drágábban veheted igénybe, ha nem írsz alá újabb két évet. Ezzel hálálva meg a két éves hűségedet.
Miért nem kezeljük helyén a dolgokat? Miért hagyjuk, hogy a villódzó képanyag elterelje a figyelmünket a valós jelentésről? Miért nem tudunk szöveget értelmezni? Ez egy tetten érhető agymosás!
Mi pedig beszopjuk egyiket a másik után…
A sztori tanulsága egyébként az, hogy: ha magunkat is hülyének nézzük, akkor hogy várjuk el másoktól, hogy ne tegyék velünk ugyanezt?

42 hozzászólás |

Jani hétfőn
#14 (2019-07-23 18:15:43)

Ez a Jani utálta a hétfőket... amúgy az egész életét utálta. Az asszony tavaly lelépett. A hitel az ő nyakába maradt. Meg most be kell menni a munkahelyre, hallgatni a hombárfejű főnök hülyeségeit éhbérért.
A csípős februári hajnalt is utálta és nagyot ásított, miközben fázva indítózta a rozzant Kadettot. Na persze, bassza meg, új akksit is kell venni, meg a műszaki is lejár a jövő hónapban. Azon morfondírozott, hogy legalább egy numerát összehozhatna a Tecával a hétvégén. Amúgy attól sem változik semmi, de legalább kefélhetne egyet végre.
Az öreg Opel kezdett bemelegedni az úton és már Jani sem fázott annyira, alig várta, hogy beérjen a szaros munkahelyére, legalább egy zaccos kávét igyon. Ekkor látta meg az út szélén a kis gombócnyi szőrcsomót. Lassított, látta, hogy a kutya él még, de alig van benne élet. Megállt, kiszállt. Ha itt hagyja, egy órán belül halálra fagy. Kivette a hátsó ülésről a pulcsiját és óvatosan beletekerte a kutyát. Annak már szűkölni sem maradt ideje, csak hagyta magát, mint akinek minden mindegy. Jani beemelte az anyósülésre és közben azon kattogott, hogy ezt a pulcsit még tavalyelőtt vette neki az asszony...hogy minek lépett le az a büdös kurva és már minden el van baszódva.
Vezetett, lenézett a kutyára és az járt a fejében, hogy egy újabb gonddal több és még a tetves villanyszámlát is be kell fizetnie a héten.
A kutyus felnézett rá és az járt a fejében, hogy Jani megmentette az életét, Jani egy hős, Jani az egy isten...

17 hozzászólás |

Kis házi fétis
#13 (2019-07-19 10:59:05)

Azt gondolom szerencsés az, akinek életében van, vagy volt olyan partner, aki meghatározta későbbi szexualitását, szintet emelt szexuális kultúráján, előhozott belőle olyan vágyakat, amikről tán önnön maga sem tudott.
Szerencsés vagyok, mert nekem volt ilyen (megjegyzem, ezt most hátrányként élem meg, mert az ilyen szexuális együttállás nagyon ritka, viszont kevesebbel már nem érem be).
Olvasgattam Zsoffi fórumát, aminek hatására több érdekes kis felfedezést tettem a saját kis szemétdombommal kapcsolatban! Nem tartom magam továbbra sem a BDSM kategóriába passzolónak (ahhoz túlságosan sok minden érdekel, hogy kategóriába soroljam magam), azonban vannak olyan párhuzamok, amiken érdemes elgondolkodnom. Amúgy is kényes kérdés, hogy minek hol kezdődnek, és végződnek a határai. Inkább úgy fogalmaznék, bizonyos elemeket használtunk fel együttléteink során, és ezek felfedezése is adott akkora örömöt, mint a későbbi megélésük.
Szép, ahogy ez kibontódik egy kapcsolatban Kísérleteztek, formáljátok, átbeszélitek. Agyhúzogatós beszélgetésekben ötleteltek, hogy milyen elemeket, és honnan lehetne még beemelni, és annak milyen hatásai lehetnek?
A minap is találtam egy érdekességet. Turkálok itt a neten, és szembejött velem egy cikk, ami egy divatbemutatóról szólt. Az a címe, hogy Black tape project. A fószer meztelen modelleket húzott körbe művészi formában szigszalaggal.
…hát kövezzetek meg, de én úgy körberagasztgatnék valakit azzal a szarral…

4 hozzászólás |

Globális roncstelep
#12 (2019-07-17 10:15:48)

Azért lássuk be, aki itt az Eron megfordul, az nagy valószínűséggel fent van a Tinderen is. Én is jártam ott . Először csak azt éreztem, hogy annyira idegen, és személytelen (és ez óriási kritika, figyelembe véve, hogy egy társkeresőről beszélünk). Jobbra vagy balra húzod a képet attól függően, hogy a kép, amit látsz szimpatikus, vagy sem. Ennyi. Tehát az, hogy valaki bejön, vagy sem, az alapján döntöd el, hogy ő megosztja életének egy század másodpercét, ami ha jól sikerült szelfi, esetleg nyaralós fotó, akkor értékes. Amennyiben viszont nem sikerült összekukázni egy normálisabb képet, akkor a rendszer azt sugallja, hogy biztos nyomi. Hol van ebben az ember? Tényleg úgy kell partnert keresni, hogy turkálsz, mint piacon a frissebb zöldséget?
Szendrői Csaba mondta egy versében „Még a szépeké minden itt, olcsó a lélek, a húst jobban viszik.”
Sosem okozott gondot papírra vetni a gondolataimat (tekintsünk el attól, hogy ezek javarészt közhelyesek), de a Tinder kifogott rajtam. Mit írsz egy képnek, ami kedves, értékes, figyelemfelkeltő? Szép a szemed, vagy biztos jó lehetett Tunéziában nyaralni?
Adatlapot még annyian sem töltenek, mint itt, tehát a képén kívül nincs semmi, amiből legalább halványan is körvonalazódna, hogy ki ő. Bocsánat, de ez kibaszott szánalmas!
Igen, az Ero kinézete olyan, mint az itt ragadt kilencvenes évek, de közel s távol a legőszintébb kereső. Itt rengeteg mód van a valós kommunikációra. Chat, levél, fórum... és igen ez sem tudja megoldani az itt tapasztalható szellemi mélyszegénységet, de legalább lehetőséget ad rá.
Furcsa, hogy mégis mennyire trendi a Tinder… Furcsa, hogy mennyire nem értem a világát…
Az a helyzet, hogy öregszem…

23 hozzászólás |

Attila
#11 (2019-07-15 07:25:46)

Beugrottam a faluba a buszhoz, oda érkezett Attila. 
Úgy látszik megérinthette az aggódásunk érte nőfronton, mert legalább odáig eljutott, hogy próbálkozzon. Persze nem jött neki össze és ettől mély letargiába zuhant. Lehívtam kicsit relaxálni és megtartani az ilyenkor esedékes "termelési értekezletet". Az ilyen értekezletekhez kell egy tűz, némi szalonna, hagyma, kenyér, sajt, meg sör.... kurva sok sör.
Attila a lángokba meredve csóválta a fejét:
- Nem értem én, mi a fasz bajuk van ezeknek? Lenne Mercim, bazdmeg, egyből lenne minden.
- Nyugoggyál meg, me' elmegy a tejed. Mi nem stimmelt megint?
- Hát, hogy lófasz se jön össze! Ott volt az a csaj az újságárusnál, láttam vesz egy Rubicont. Na mondom, végre egy tyúk, akinek agya is van. Leszólítottam, erre elhajtott, mint a magzatvizet.
- Mit mondtál neki?
- Hát megkérdeztem mi a véleménye az 1921-es Bethlen kormány konszolidációs politikájáról.
- Nebassssz!
- Azt feltételeztem, érdekli a történelem. Közölte, hogy a vén szar faterjának viszi és pont olyan hülyének nézek ki.
- Te, figyelj már Attila. Azt próbáltad már, hogy nem a faszságaiddal kezdesz zsibbasztani egy nőt, hanem udvarolsz neki és elhívod....teszemazt enni?
- Persze, csak az se jött össze. A Vad fruttik koncerten találkoztam egy bőrrel. Tök jól indult, aztán gondoltam elhívom kajálni, erre lelépett egy szó nélkül.
- Melyik helyre akartad vinni?
- Hát mondtam neki, hogy ugorjunk fel hozzám. Mutter küldött egy nagy lábos csülköt, gondoltam adok belőle neki.
- ÁÁÁÁ, Attila, hogy basszon meg egy taliga majom, neked annyi érzéked van a nőkhöz, mint medvének a rumbához. Hogy lehetsz ekkora állat?
- Most mé'? Mutter kurva jó csülköt csinál…

3 hozzászólás |

Falak
#10 (2019-07-13 13:53:40)

Lidó öreg motoros volt már a társkeresők világában. 25 év házasság alatt sok mindent látott, tapasztalt. A válás nagyon megviselte, hisz első szerelméhez ment hozzá. Sokáig jól mentek a dolgok, aztán üresség lett, végül gyűlölet. A férje egy  igazi vadbarom volt. Tekintélyelvű, durva ember. Ugyan nem ütötte meg sosem, de ez valahogy mindig ott lógott a levegőben, ha veszekedtek. Lidó büszke nő volt. Sosem adta könnyen az igazát, akkor sem, ha nem volt neki. Örült, mikor a férje összepakolt és elhúzott, mégis rossz volt egyedül. Megnyugvás volt neki, mikor egyetlen fiúk szakítása után hazaköltözött. Őt ajnározta, és rátelepedett szeretetével, amit a srác kihasznált, ahol tudott. Munkája nem volt, és otthon sem csinált semmit. A válás után Lidó beleásta magát a feng shui-ba, és férje emlékét is kipucolta a lakásból. Még szakértőt is hívott, hogy ne legyen vízéren az ágya. Persze a lakásban csak egy ilyen hely volt. A wc melletti kamra. Itt volt az ő kis hálóbirodalma. Még textilt is celluxozott a falra, amit az indiai boltban vett. Lassan építette vissza a lelkét, amiben sokat segített az univerzum esszenciájának megértése. Ahogy gyűltek a polcán a Coelho, Osho, Müller Péter, és asztrológia témájú könyvek, úgy lett egyre magabiztosabb. Független, büszke nő lett, aki mindent tud már az életről, a kapcsolatokról, hiszen a földön nem volt még egy ember, aki annyit szenvedett volna, mint ő. Az irodában afféle tyúkanyó volt - legalábbis így jellemezte magát. Segített ahol tudott, akkor is ha senki sem kérte. A legjobb nő is ő volt az irodában, és a szexről is mindent tudott(ugyanakkor az orális szexet megalázónak tartotta, és ha arra gondolt, hogy le kéne nyelnie, egyből öklendezni kezdett). Legütősebb tanácsa az volt a fiatalabb kolléganőinek, hogy ha otthon konfliktus van, akkor egy-két hétre vonják meg a szexet… attól kezes bárányok lesznek… a volt férjénél ez mindig bejött.
Kőkemény elvekkel felvértezve készítette elő regisztrációját a társkeresőre. Úgy gondolta, hogy adatlapjának tükröznie kell a bensőséges kapcsolatát az univerzummal és, hogy ő egy független, bölcs, fenszi, trendi, szexi, igazi nőies nő, akit már soha nem kényszeríthet térdre egy férfi. Elmorfondírozott, mi lenne a leginkább egyéniségéhez illő nicknév. Végül az Esthajnalcsillag mellett döntött… de ez foglalt volt. Megpróbálta az Esthajnalcsillag1-t, de sajnos az is… majd jött a 2, 3, 4… a 25 nem volt foglalt. Igen! 25 évig volt házas. Nyilván az univerzum rendelte így! Elő is kapta a számmisztikás könyvét, és dolga végeztével elégedetten csapta össze. Bemutatkozó szöveg kitöltésénél fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a búvóhelyről a pasinak kell gondoskodnia, hiszen mégsem vihette haza a férfit, mert fia mit szólna? Az is tutifix, hogy ő többet senkihez nem fog alkalmazkodni, vagy más szaros gatyáját mosni. Ő már tett eleget az előző kapcsolatába, most majd a férfinak kell bizonyítani. Legyen bőven elég, hogy a pináját adja… és ez nem akármilyen pina ám, így odaírta, hogy „fogadj el olyannak, amilyen vagyok”. … és hát nyilván legyen független a pasi. Nehogymár ne álljon rendelkezésre, amikor hívja.
Hirtelen rájött, hogy azt a nyomorult ismeretlent, már előre gyűlöli volt férje hibáiért, de elhessegette a gondolatot azzal, hogy az univerzum elfogadásra tanít.
 Azt is odaírta, hogy legyen „káros szenvedélyektől mentes”. Évekig tartott mire leszokott a cigiről, nem kell neki, hogy visszaszokjon… Fontosnak tartotta azt is leírni, hogy ő egy inteligens nő (igen, egy l-l), elvégre sokat olvas, és 4,2-s átlaggal érettségizett. Így biztos nem fognak írni az ilyen faszlengető suttyók.
A képen is sokat agyalt. Nem akart kitenni magáról képet, mert mi van, ha belefut valaki az irodából. Végül úgy döntött, hogy egy égő gyertya lesz a bélyegkép, alá pedig ezt a mottót írta: „Ami nem öl meg, az megerősít”, ezzel is jelezve, hogy nem most jött le a falvédőről. Őt nem lehet csak úgy… mert ő nem olyan nő. Őérte meg kell dolgozni. Ezért odaírta még azt is, hogy „ismerj meg!”.
Teltek, múltak a hetek, de a hódító levelek csak nem jöttek, viszont két hónap alatt lett egy 46 db-ból álló faszoskép kollekciója…

4 hozzászólás |

A folyamat
#9 (2019-07-12 12:15:37)

Zoli délután elszántan ült a klaviatúra elé. Eldöntötte, hogy ma megtalálja az igazit. Jó napja volt. Tegnap megnézett egy Statham filmet, amitől akcióhős hangulatba került, ma meg 185-ért kapott aranyászokot a pennybe. Szóval minden oka megvolt, hogy végre sínre tegye az életét, amit nyilván azzal akart kezdeni, hogy szerez nőt.
A társkeresőre belépve látja, hogy ma sem kapott levelet... pedig elő is fizetett, és egy barátja javaslatára a strandpapucsos képet is lecserélte. Sebaj, indulhat a vadászat! Félórás böngészés után megakadt a szeme valami érdekesen. Azt nem tudta, hogy miért, csak azt tudta, hogy megtalálta amit keresett. Szánsájn75 adatlapja nem sok mindent tartalmazott. Fel volt tüntetve rajta a magassága, meg egy fotó, ami egy csordultig tele szennyeskosár előtt készült. Az egész alakos fotó, kissé felülről fényképezve (ez is takar vagy 15 kilót), fekete csipkében, irdatlan méretű dekoltázzsal készült. A nő arca pedig painttel gondosan kisatírozva. Alá ennyi volt írva: Őszinteség!
Zoli érezte, hogy kiszárad a szája, és szíve is kalapálni kezdett. Ő az! Őt kereste! Mennyi elbaszott éjszaka ült itt a gép előtt, de megérte! Miközben izgatottan rákattintott az üzenet neki gombra, fejében gondolatok cikáztak. Az első randiról, étteremről, virágról, és egy romantikus tóparti sétáról. Ez a nő más, mint a volt neje, aki vitte a házat váláskor. Vele minden jó lesz! Vele megoszthatja a legbensőbb érzéseit, és mindent együtt csinálnak majd.
Zolit áthatotta a helyzet különlegessége. Ujjait összedörzsölgetve azon kattogott, hogy mit írjon... Igen,igen...ez jó lesz! Ő érez engem, ahogy én őt! Ő tudni fogja, hogy ez mit jelent- gondolta. Zoli ebben az állapotában a mindenséget akarta adni a nőnek. Nem kihasználni, és csak elvenni, hanem adni! Olyan ajándékot, ami a legrejtettebb bensőjéből tört fel. Húsz perc alatt kész lett a levéllel, és remegő kézzel nyomott rá a küldés gombra.
Szánsájn75 este vette észre, hogy Zolitól levele jött. A levélben ez állt: -Kinyalhatnálak? Akarod?

4 hozzászólás |

Erika
#8 (2019-07-11 18:06:28)

Zsenge legény koromban volt ám nekem olyan, hogy „ideál”(akkoriban még elveim is voltak, de ez mindegy). Ez azt jelentette, hogy rá voltam zizzenve a vörös, szeplős, kis hegyes mellű lányokra. Ezzel párhuzamosan úgy gondoltam, hogy nem érdekelnek a töltöttgalamb lányok. Nos, ez pont addig volt így, míg nem találkoztam Erikával. Arányosan telt, duci csaj volt, nem mellékesen „húbazdmeg” méretű mellekkel. A lényeg azonban az elképesztően gyönyörű baba arca volt, nagy kék szemekkel. Remek beszélgetőpartner, és kiváló szerető volt. Azóta vajmi keveset foglalkozom a külsőségekkel. Inkább az érdekel, hogy milyen a kisugárzása.
Ennek az egész hablatynak annyi a tanulsága, hogy lehet ám magasra rakni a lécet, csak azt érdemes figyelembe venni, hogy mások is magasra teszik, amit jó eséllyel te sem ugrasz meg. Merthátugye lehet, hogy ott a faszi előtted, aki minden igényedet kielégítené, te meg ignorálod, mert –teszemazt- kopaszodik. Esetleg ott a nő, aki ki tudná hozni belőled az istrángszaggató állatot, de nem léped meg, mert lóg a melle, és látszik a heg a császározás miatt.
…Közben meg kurva büszkén várod a tökéletest, ami sosem jön el… az életed meg szép lassan elfolyik…

6 hozzászólás |

Egy kis moralizálás
#7 (2019-07-10 17:51:05)

Asztat mondja ez a Beck Zoli, hogy "Annyi jószagú nő van és annyi jószagú férfi és annyira vágynak arra, hogy együtt tudjanak élni!"
Merthátugye a vágyaink igazából ugyanazok. Te szeretnél egy kant, aki lehozza a csillagokat, meg rendszeresen aládpakol. A faszik meg szeretnének amolyan kedves, csöcsös - faros menecskét.
Tele van a világ szebbnél szebb, értékes magányos emberekkel. Ebből a kutakodás alkalmával többről el is tudod képzelni, hogy akár jól is működnétek együtt. A végére pedig marad egy. DE, mi alapján dől el, hogy pont ő kell? Egy leírt mondat, vagy megtett tett és sok apróság alapján. Az állítólagos nagy Ő tényleg egy személy, vagy csak egy vágyott érzés megtestesítője? A szerelem egy személyre vonatkozik, vagy a szerelem érzésére van szükséged? Az az Ő lehetne egy másik Ő is, aki jó helyen, jó időben ott van ahol te és ugyanazt akarjátok (az most mindegy, hogy szex, vagy egy tányér pörkölt). A lényeg a találkozás.
Minden meg nem élt közös élmény, minden elszalasztott érintés a saját rövid léted és értékes készleteid elpazarlása.

4 hozzászólás |

A szekrény
#6 (2019-07-07 18:28:36)

Hurcibáltam már párszor szekrényt, nem nagy ügy. Haverok, rokonok, költözés, miazmás. Nem is kell sok minden hozzá. Utánfutó, egy-két fasza gurtni, meg két markos legény. ( Ez egy régebbi sztori, ami Miki probléma feldolgozási képességét hivatott demonstratíve felvezetni.)
- Cső Lajos, figyi, holnap délután ráérsz?
- Hát attól függ meddig.
- Miki hívott, hogy van valami faszom szekrénye, amit át kéne vinni az új lakásába.
- Költözik ez a pöcsömöccse?
-Ja. Két utcával arrébb. Inkább veled vinném, tudod Miki jó gyereke, de…
- Ne is folytasd, megyek, de nekem hétre mennem kell az Anikóhoz, szóval igyekezzünk.
- Mi? Te, a múlt héten valami Krisztáról makogtál.
- Az akkor volt. Nem elvenni akartam, csak rángatni…
- Aha. Miki azt mondta háromra otthon van, tehát négyre hazaér. Levisszük, felbasszuk a futóra, áthúzzuk, felcuppantjuk a másodikra, oszt ennyi. Egy óra alatt megesszük.
- Oké, akkor holnap négykor Mikinél.
Miki negyed ötkor érkezett. Lajos a futón ülve lóbálta a lábát és a szokásos közönnyel nyugtázta, hogy Miki megint késett. Én azért egy „bekaphatod”-ot hozzáfűztem… A földszinten lévő luknyi albérletben a szekrény úgy magasodott fölénk, mint egy hegy. 
- Te Miki, mi a kurvaanyja ez? 
- Nagymutteré volt, gyakorlatilag mindenem elfér benne.
- Azt nem csodálom, ebbe egy Ifával beparkolok.
Ahogy kinyitottam az ajtaját a lábamra ömlöttek Miki szarjai.
- Kapd be a faszt, nem kellett volna kirámolni ebből? Hogy vigyük így le?
- Öööö, ja, bocs.
Bő negyed óra volt, mire hárman kiürítettük azt a szart. Viszont meg lett Miki régi akváriuma, aminek nagyon megörült. Ekkor Lajos már erősen nézegette a bejárati ajtót.
- Hallod, Faszikács, van nálad egy colstok? Nekem ez gyanús.
Naná, hogy kisebb volt az ajtó. Akárhogy pörgettük a szekrényszörnyet, sehogy se fért ki rajta. Lajos egyre feszültebb lett:
- Miki, a kurva anyád! ha lekésem az Anikót, téged baszlak meg, esküszöm…
- Hogy a deszkánbaszottvizitündér kóchengeres faszába hoztátok ezt ide be?
- Ja, hát tavaly volt egy ajtócsere… nagyon húzott már az alja.
- Hát, akkor nincs más hátra, ezt szét kell szedni. – Alapból elég felkészült gyerek vagyok és a kocsiban mindig van szerszám, plusz miután tudtam, hogy Mikihez jövünk, beraktam még az egész műhelyt… nála nem lehet eléggé felkészülni semmire. Van ez a mondás, hogy „Elefánt a porcelánboltban”. Na, hát Miki az elefánt, aki egy homlokrakodót vezet és pörög a porcelánboltban. Lajos, mikor meglátta a szerszámostáskát konstatálta, hogy ezt mélyen beszoptuk. Rezignált arccal közölte, hogy leugrik sörért. Ezt egyébként respektálom Lajosban, hogy a pinázást sosem helyezi a haverjai elé.
A régi szakik kurvára tudtak tartós cuccokat csinálni. Jó egy órán keresztül próbáltam viszonylag sérülésmentesen szétszedni a szekrényt, de nem ment. Eközben Miki beszélt a nagyiról, hogy milyen jókat sütött, meg lekvárt is tett el mindig. Lajos meg szép lassan lemattult a sörtől. Fél kilenckor meghitten ültünk a kanapén, szemben a szekrénnyel és Miki szakrálisan búcsúzott a bútortól.
- Kár érte. Szerettem. A nagymuttert is szerettem. Most vehetek valami fost az Ikeába.
- Na jó, akkor hazamehetünk végre már a picsába?

8 hozzászólás |

Hímsovinizmus
#5 (2019-07-04 19:08:53)

Lajos nagy pinabubus. A legrosszabbik fajtából. Néha én is belepirulok a történeteibe, pedig hidd el edzett vagyok. Felhívott azzal, hogy tarthatatlan, miszerint Attila nő nélkül vegetál. Ezt a problémát meg kell oldani valahogy, mégiscsak a barátunk. Annál is inkább, mert kinézett neki egy csajt (egyik nője, valamelyik barátnőjét), és azzal majd most jól összehozza. Olyannyira meghatódtam Lajos együtt érző viselkedésén, hogy este már Attilánál ültünk hagyományos és alkoholmentes sörök társaságában. Lajos nagy vonalakban felvázolta, hogy Attilának mindenképp Judit, a banki ügyintéző kell, mert csak vele lehet boldog a továbbiakban. Meghódításához segítségül – a finoman szólva sem túl rutinosan csajozó Attilának – a következő monológot tolta le:
„ - A "bankszektoros" csajokat igen nehéz levarrni, de nem lehetetlen! Első ránézésre Judit nekem ötrandis lenne (ez a legmagasabb fokozat. Azt jelenti, hányadik randin dobja szét a csámpit), miután te ellentétben velem egy rendes faszi vagy, neked két hónap kell, ha ügyesen csinálod. Azért a szex felől közelítem meg, mert úgyis az mozgat minden kapcsolatot és ez a csajok szerint is így van, csak egyrészt ezt nem merik bevallani nehogy ribancnak legyenek nézve, másrészt mert túl szentimentálisak. A "bankszektoros" csajoknál ez az egész még azzal van megspékelve, hogy mindegyik karrierista és nem szeretnek alkalmazkodni és elfogadni a hagyományos női szerepeket (önálló entitás punával)
Judit az a típus, aki havonta egyszer elmegy venni valami kacatot az Ikeába, szereti a mécseseket, a füstölőt, a plüss lószarokat, a habfürdőt. A lakása baromi tiszta és vasalja a cuccait. Három vagy négy párnával alszik, rendszeresen maszturbál, de ezt soha nem vallaná be és valószínűleg van valami állata otthon, inkább macska, mert a kutyára nincs ideje. Nem nagyon főz magára(ettől persze lehet, hogy tud főzni), salátákat szereti és az igényes borokat. Rendszeresen beül valami Pubba, vagy diszkrétebb étterembe.”
Attila elkerekedett szemeit látva, gyorsan kinyitottam neki még egy sört. Lajos folytatta:
„ Amit semmiképp ne csinálj:
- Ne politizálj! A "bankszektoros" csajok jól keresnek leszarják a politikát, nem is értik.
- Ne röhögj hangosan. Diszkrét, sejtelmes mosoly kell.
- A pólót felejtsd el, ha abban mész randira fél perc alatt elkaszálod magad. Ide vasalt ing kell. Laza, de elegáns. 
- Ne zabálj előtte. Ha kajálni viszed, valami kis adag ne túl fűszereset rendelj(szarul néz ki, ha a fogadon marad a petrezselyem)
Amit mindenképp csinálj:
- Ragaszkodj ahhoz, hogy te fizetsz, ha fölajánlja, akkor is.
- Folyamatosan nézz a szemébe a lehető legfürkészőbb nézéseddel.
- A tesztoszteron szinteddel nincs gáz, de arra figyelj, hogy némi romantikára hajlandóságot mutass (jegyezd meg milyen meghitten van berendezve az étterem, vagy hogy vibrál a levegő körülötte, vagy valami hasonló baromságot. Ezeket szeretik).
- Bókolj tízpercenként legalább egyszer. Kerüld el, hogy haveri viszony alakuljon ki, mert akkor csak az energiád fogja leszívni eredmény nélkül. Éreznie kell, hogy NŐként gondolsz rá és eszerint közelítesz.”
Lajos - kihasználva a döbbent csendet - önelégülten vigyorgott. Én úgy döntöttem iszom egy olyan sört, amiben alkohol is van. A csöndet Attila törte meg:
- Lajos figyelj… Menjél te a bús picsába!

15 hozzászólás |

Álom
#4 (2019-07-02 07:49:51)

Az ember időnként álmodik zagyvaságokat és olykor másnap még emlékszik is rá. Ez nálam rendszerint akkor következik be, ha előző este valami nehezet vacsorázom, és rosszul alszom. Annyira persze nem érdekel a dolog, hogy ezotériás vonalra tereljem a kérdést és megpróbáljak álomfejteni… ki-ki hámozza ki belőle, amit gondol.
Tegnap Szabolcs barátommal álmodtam. Egy tóban ültünk, és egy félig megsült nyulat próbáltunk megenni. Viszont voltak ilyen kis böglyök, vagy mik – amik nagyon csíptek. Szabolcs a nyulat a lábánál fogva hadonászott és csapkodott a levegőben, hogy elhessegesse a rovarokat, mire kicsúszott a kezéből a zsíros cupák és az egész kajánkat bebaszta a tóba. A nyúl négy-öt métert pörgött a levegőben, majd nagy loccsanással eltűnt a vízben… elég mérges voltam Szabolcsra…
Pár hete meg azt álmodtam, hogy egy kézműves vásáros sátorból jöttem ki és anyaszült meztelen voltam. Egyedül egy nagy fotóstáska volt nálam, de abban meg nem gép volt, hanem tele volt pakolva téglával. Jó kurva nehéz volt. Elindultam hazafelé, és miközben mentem, a táskával takartam el a Burkus királyt. Valami lakótelepen baktattam keresztül, mikor két tízemeletes ház között egy dombon álló barokk szökőkút mellett elhaladva arra lettem figyelmes, hogy két cigány kurva összeverekszik azon, hogy melyikük kuncsaftja vagyok. Eléggé szégyelltem magam, pedig nem akartam kurvázni és pénz sem volt nálam, csak tégla.

5 hozzászólás |

Mindenki volt...
#3 (2019-06-29 19:38:51)

...egyszer tündér-bündér kisgyerek. Még a nagymotoron feszítő kigyúrt arc és a fosbúkon karddal hadonászó pozőr is ült egyszer a piros kisszéken egy labdával kezében és mosolygott a fotón, ami most a mutterjánál ki van rakva, hogy: "Nézd a Lalikámat melyen édes kis kölök vót!"
Hát ja, én is. Legkorábbi emlékeim az óvodáskorra nyúlnak vissza. Emlékszem első szerelmemre, Annamarinak hívták. Úgy jöttünk össze, hogy ő megtanított engem darázsderekú királylányt , én meg őt tankot rajzolni. Aztán bimbózó kapcsolatunk ott szakadt meg, hogy én farsangkor indiánnak öltöztem, ő meg kalóznak és ezt nem tudtam feldolgozni...hogy miért, arra már nem emlékszem.
Aztán egy másik emlékem, hogy szóltam Margó néninek, hogy pisilni kell, mire ő közölte: Most jöttünk be az udvarról, nem mehetek ki. Persze nekem nagyon kellett és akkoriban nem voltam ennyire rámenős, szóval először beleengedtem a kis kék kantáros rövidnadrágomba, onnan a kis piros székre, onnan a parkettára. Én nagyon szégyelltem magam, Margó néni meg takaríthatta a hugyomat.
Egyébként a történet tanulsága annyi, hogy minden döntésünknek következményei vannak...

8 hozzászólás |

Szerelem
#2 (2019-06-28 18:45:33)

- Kicsim! Nem láttad az öngyújtót?
- Nem szerelmem. Nem emlékszel hová tetted?
- Nem drágaságom.
- A bal fiókban nézted egyetlenem?
- Még nem édesem.
- Itt is van mackóm.
- Köszönöm életem.
- Aztán visszahozd ám bazdmeg!

1 hozzászólás |

Intim szféra
#1 (2019-06-24 07:56:26)

Ritkán járok házibuliba. Alapvetően unalmasnak tartom a klasszikus házibulikat. Lötyögés valami agyonjátszott popslágerre, meg ivás és virsli… de a kanapéra vigyázzatok gyerekek! Inkább azokat a leülős, beszélgetős, társasozós összejöveteleket kedvelem. 
Olykor azért elvetődöm egy-egy haveri összeröffenésre is. Tudod, mikor nem csak a barátok vannak ott, hanem a haver haverja is. Így esett, hogy Péteréknél kötöttem ki egyik este. Akkor még nem ismertem, egy haverom citált el, hogy azért csak jobb, mint otthon egyedül. Hátha még valami ismerkedés is kinéz a dologból, mert nyilván lesznek csajok is… Naná, hogy mindenki a párjával érkezett. Szopacs… ez van.
Mindazonáltal Péter mindenkit kedvesen fogadott és remek házigazdaként jött-ment a társaságban. Egyébként egy 50-es, nagydumás agglegény arcról beszélünk. Afféle életművész fószer.
A buliban mindenki megtalálta a maga szórakozását, lévén elég vegyes volt a társaság, de voltunk vagy huszonöten. A zene is jó volt, a beszélgetések is. Az est előrehaladtával szép lassan egyik-másik vendég kissé elhajlott az elfogyasztott házi pálesztől, bortól. Páran hazaléptek már és Péter is elpárolgott valamerre.
Ekkor történt, hogy Andika – a társaság szüzikéje úgy döntött, hogy ledől egy kicsit, mert megnyomta a kis buksiját az elfogyasztott bor. Pár perc múlva azonban ismét megjelent és olyan halálravált arcot vágott, mintha egy vérfarkas hordával találkozott volna. Én éppen az emberével folytattam roppant fontos eszmecserét a stadionépítések fontosságáról… avagy nem, mikor Andika a „-Mi van kicsim?” kérdésre a következő választ adta Robinak nyilván úgy, hogy még jópáran meghallották:
-Ezt nem hiszem el… ez ott bent veri a faszát!
Kicsit megfagyott a levegő és a vicces az volt, hogy a legkellemetlenebbül Robi érezte magát, mert nem tudta mit reagáljon. Most háborodjon fel ő is, mint a nője… vagy szóljon neki, hogy ezt azért diszkrétebben illik kezelni. Az én pofámon kaján vigyor kezdett formálódni az izgalmas jelenetre.
Kisvártatva megjelent Péter… majdnem bebaszva, és Andikához célozva mondandóját a szoba túlfeléről, fennhangon, de a lehető legkiegyensúlyozottabban közölte:
- Ide figyelj bazzdmeg. A saját házamban, a saját szobámban, a saját ágyamban, a saját faszomat akkor verem ki, amikor én akarom!
… Mindenki várja a következő bulit…

7 hozzászólás |

[1-23]


A blog RSS feedje.


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.