hirdetés
Simple vásárlói tájékoztató







Véletlen....???

itt vagy: Eropolis > Belváros > Blog > esther > 21

hirdetés

Ha elfelejtetted a jelszavad...
Ha még nem vagy tag...

Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem?
Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!


esther blogja


Kedves Naplóm!
..kezdődhetne akár  így is...ha írtam volna valaha is naplót. :)  :) 
 
Ez a blog igaz történeteken alapuló igaz történetekről fog szólni,  :vigyor: és olyan hétköznapi dolgokról, témákról, sztorikról,amik foglalkoztatnak, ha  pedig befogadó  és értő szívekre talál, akkor már megérte pötyögnöm. ;) 

Kijelentem, hogy mindaz, ami részemről a blogomban, fórumomban elhangzik, szorosan köthető eropolisban betöltött *ember* státuszomhoz.
« előző bejegyzés^ összes bejegyzés ^következő bejegyzés »

Véletlen....???
#21 (2019-09-15 15:49:56)

Különös véletlenek, amiket sajnos, nagy -nagy bánatomra nem írtam fel magamnak, pedig mindig fogadkoztam... :/ 
Így most fejből próbálok idézni, csak a legutóbbiakat, amikre emlékszem.


Két hete  a Margitszigetről tartottunk hazafelé,  amikor két 60 körüli hölgy lépett hozzánk. Kérdezték beszélünk-e angolul...hát szoszo... :napersze: 
Hogyan jutnának el az Astoriához?-kérdezték. Ó, hát gyerünk fel erre a villamosra, aztán megmutatjuk, éppen arra tartunk mi is. (első véletlen). 
Jöttünk is együtt  6 megállót, közben beszélgettünk, és elmondták, hogy Németországból jöttek, amikor leszálltunk, még mentünk együtt pár száz métert, akkor mondtuk nekik, hogy mi akkor most jobbra, ti meg balra még 500 m-t, és akkor ott vagytok. Megköszönték, elköszöntünk.

Városomban óriási borfesztivál, a téren olyan 10 ezer ember ( nem túlzok, inkább szerény becslés!) amikor meglátom az egyik  hölgyet!  :o Vidáman borozik, eszeget, beszélget. 
Odalépek hozzá: hello! (széles mosoly) Hello! :napersze: - kutat az emlékezetében, és akkor félig németül, félig angolul -ahogy a szavak beugrottak,-  elmondtam neki, hogy bizony én voltam az, akitől a múlt héten a fővárosban információt kért, hogyan jut el az Astoriához..és együtt jöttünk a villamoson…és akkor látom a felismerést az arcán! :) 
Elneveti magát, és mond valamit németül. Igen az!-mondom magyarul, mert biztos vagyok benne, hogy a véletlen szót használja. :vigyor: 
Finom a bor, mondja- . Érezd jól magad, mondom én, és megfogjuk egymás kezét..
	

Még feltúrva minden, a villamosmegállóban pár ember, botladozom, bizonytalankodom, hogy itt már megáll vajon, vagy buszmegállóba kéne inkább mennem?  :napersze:  :napersze: Jó helyen várok?? Koncentrálok. Mellettem a korlát, csúcsforgalom, dugó, hosszú kocsisor.Még mindig a villamost nézem....amikor *valami oda fordít* az autóhoz. Az ablak letekerve, egy férfi mosolyog rám, kezével lájk jelet mutat. Elnevetem magam, köszönöm! -mondom.  :pirul: 
A kocsisor meglódul, a villamos felbukkan.

	
Szintén borfesztivál, óriási tömeg hömpölyög előttem, mellettem, felettem..nézem hol tudok úgy menni, hogy nem sodornak el :/  ..amikor *oda kell* néznem, pont oda, egy ezer éve nem látott ismerős szemébe. 
Egymásra nevetünk, szuggerátltalak, hogy néz ide!- kiált át az embermasszán. Igen,éreztem! -  a szuggerálást. Hogy hol pontosan azt nem tudom megmondani, de ugyanaz *a valami* fordított felé, mint az autós pasi felé.

	
Egy reggel a Csillag születik érzelmes betétdala ment a belső zenei lejátszómon, amikor az aluljáróban egy lány mikrofonnal  a kezében ezt a alt énekelte. 
Olyan furcsa érzés volt hallani őt, amikor belül is ez a zene ment, pont ő is ezt énekli?  :o  Felderültem. Odaléptem és adtam pénz a dobozába. ( annyira kiölik az emberből az adakozási kedvet az úton-útfélen kéregetők, hogy érdektelen lesz már bárkivel szemben is) De ez a lány énekelt a huzatban, hidegben, valamit tett a keresetéért, nem csak kéregetett.
A megállóban egy vak nő tanácstalankodott, odaléptem hozzá, hogy tudok-e segíteni. Mondta, hogy elfogadná, ha segítenék felszállni a villamosra. Hát persze! Belekaroltam.

Aznap délután, dolgom végeztével bementem egy üzletközpontba, valami kuponnapok voltak, amiről fogalmam sem volt, csak látva a tömeget egyből  ki akartam fordulni, de ha már bejöttem, kicsit körül nézek gondoltam. Egy nő lépett oda hozzám, hogy elfogadnám-e a kuponjait, mert ő nem talált semmit, szívesen odaadná. Meglepődtem és megköszöntem. Találtam is két kisebb holmit, kiszámoltam, hogy az egyik 50 % -os kuponra és a másik 25 %  -os kuponra mennyit fogok fizetni. De  pénztárosnő kevesebbet kért,  én meg arra gondoltam, hogy rosszul számoltam ki, amikor a pénztárosnő kacsintva azt mondja: mindkettőre 50-et vontam le.
Mit is mondhatnék?? Két jótett oda, két jótett vissza. ;) 

	
A legkülönlegesebb véletlen..
Egy összenézés, egy vágy, ami beteljesült sok - sok km-rel odébb. A történet tőmondatokban.
 
Előkarácsonyi buliba igyekeztünk , baráti társasághoz,150 km-re a lakhelyemtől, és előtte egy hatalmas áruházba beugrottunk  italokat venni. Válogatás közben a láthatatlan erő ismét valaki felé fordított,   és hát bummmm! :o  :pirul:  Huuhh, meg hahh, azonnali vibrálás! Összenézés, kereső, kutató szemek, vágyak kiolvasva belőle oda-vissza. Fúú, ez de ciki?! Így rákattanni egy idegenre? Pironkodás, lapozás, de azért visszanézés..

Eljött a karácsony.  
Wellness, meleg vízben ücsörgés, gondolatokba mélyedés,...hoppá, egy szempár?! :o  Na neeee!!! Ő az!!! Fotografikus arcmemóriám most cserbenhagyott?? Ez lehetetlen, innen is, onnan is 200- 250 km ez a hely! Lehetetlen!!  És nem az !!! 
Az emberek elfogytak lassan kettőnk közül, mellém ült a meleg vízben , és megkérdezte: ugye hogy 2 hete  ott, és ma reggel itt???  És elmondta, hogy az áruházban miben voltam, és ma reggel miben voltam, és hogy a közösségi portálon csak úgy vaktában keresni kezdett az áruházas összenézés után, gondolván, hogy biztosan én is a városában élek. 
Felnevettem: nem, én onnan 150 km-re élek, innen pedig 250 km-re. 
Akkor ez véletlen lenne? Nem hiszem. Nem hisszük.
Estig beszélgettünk, majd elhívtam az apartmanba estére. 
De ez már egy izgalmasabb rész lenne ebből a sztoriból, ami nem a véletlenekről szólna. :pirul: 

Jöhetnek a ti történeteitek! ;) 
	
	
	

8 hozzászólás |

Hozzászólások

esther
#8 (2019-09-17 10:28:17) |
#hemu2000: 

Erről beszéltem! :) 

Köszönöm, hogy megosztottad velünk! <3 
hemu2000
#7 (2019-09-16 23:41:51) |
A véletlen az aminek az okát nem tudjuk, vagyis nem tudjuk mire vélni.

Feladtam egy hirdetést, hogy stoppos túrára útitársnőt keresek. A hirdetésem felett egy lány ugyanarra kereset fiút. Együtt utaztunk.

Kb. 3.600 km-re egy kikötő város kis vasútállomásának  eldugott sarkában ücsörögtem. Leült mögém egy fiatal pár a padra és enni kezdtek. A szemem sarkában az villant mintha Gyulai kolbász lenne a kezükben. Figyelni kezdtem. Budapestről érkeztek.

Valakinek megígértem, hogy a következő bálon is én csinálom a zenét. Rendezvény előtt pár nappal meghalt a nővérem, de nem akartam sok ember mulatságát elrontani, ezért nem mondtam le. Nehéz szívvel egy nagy levegővétellel léptem a terembe. Nem sokkal ezután odajött hozzám egy lány, ő kért fel táncolni. Majd azt mondta világítottam mikor beléptem a terembe. Hosszúra nyúlt a közös este. Meg a második, meg a harmadik, ...
esther
#6 (2019-09-16 07:41:52) |
#macaron: 

Köszönöm! <3 
És a legleg szorit még le sem írtam, mert az már tényleg olyannyira hihetetlen, hogy biztosan álmodozónak, vagy fantáziálónak hinnének itt többen is. ;) 
Persze, persze szexuális a történet. ;) Talán... majd...
esther
#5 (2019-09-16 07:38:34) |
#pandora: 

Köszi szépen! <3 
Én teljességgel biztos vagyok benne, hogy visszakapod! Te is egy pozitív, elfogadó ember vagy.Hogy is találkoztunk? :vigyor: 
És azt is gondolom, hogy te szimplán csak nem veszed észre a jeleket, mert mindig kattogsz, mindig pörögsz valamin. :) 

A jópasival dolgom volt, múlt idő. Érdekes, de ha ránézek (  a közösségin, ahol mindig ír a név- vagy szülinapomra) már nem érzem azt a vibrálást. 
esther
#4 (2019-09-16 07:31:39) |
#barna72: 

Úúúgy ám! Csiribiiiii-csiribááá! :vigyor:  :* 
macaron
#3 (2019-09-16 01:28:22) |
imádlak  :* sokat jelentenek nekem ezek a történetek
egyrészt szerintem is a kedvesség körbejár, ha nem 250 km-es körben, csak 5 km-esben, akkor is tettünk valamit, hogy jobb hely legyen a bolygó
másrészt, mert nálad világosan megmutatkozik, hogy ha nyitott ez ember a világ felé, és bizakodó, csodás dolgok történhetnek vele
köszönöm az írást
pandora
#2 (2019-09-15 17:48:10) |
Nagyon aranyos, szívmelengető történetek! <3 

Hogy véletlenek-e, vagy dolgod van azokkal az emberekkel, akik folyvást visszatérnek, azon lehet persze filozófálni. (Kivéve a jó pasival az áruházban és a fürdőben, mert azzal tuti hogy dolgod van :D )

Szerintem a nyitott és barátságos személyiségeddel bevonzod az emberek kedvességét, plusz figyelsz és észreveszed a feléd érkező pozitív visszacsatolásokat. Én sajnos az utcán úgy megyek mint a vak ló, senkit sem szoktam felismerni mert nem is látom, nem is vagyok ott, annyira elfoglalnak a gondolataim, hogy sajnos George Clooney mellett is simán elsétálnék. :(

A kuponjaimat én is oda szoktam adni az üzletben olyannak aki látom hogy talált magának megvennivalót, ahogy ha busszal megyek valahova, a kilyukasztott jegyet is ott szoktam hagyni, régebben a lyukasztóban, manapság az új lyukasztók óta egy ülésen. De eddig még sosem kaptam vissza. Mármint úgy nem, hogy valami véletlennel. Nagyon sok jó dolog történik velem, de az ilyen fajta fatális véletlenek valahogy elkerülnek. :(

De az az elméletem, hogy talán gyűlik, és egyetlen valami naaaaaagyon nagy és nagyon-nagyon jó véletlent kapok majd valamikor (csak vegyem is észre! :napersze: ). :) :D

barna72
#1 (2019-09-15 17:09:41) |
A párom teljesen ugyanez, csak rosszabb arcmemóriával. ;)

És amikor meséli ezeket a véletleneket, csak annyit mondok: Mert (égetni való )boszik vagytok! :P :D 


hirdetés










A felhasználói élmény biztosításához Eropolis cookie-kat használ. Tudj meg többet.     Rendben, elfogadom.